Nagyon sokan kritizálják a Z generáció, vagyis a 2000 után született gyermekek szüleinek hozzáállását. Szerintem elsősorban azt kellene megérteni, hogy a gyereknevelés terén - éppen úgy, mint az élet bármely más területén - az egyetlen állandó maga a változás.
Hasonlítsd csak össze magad a 10 vagy akár 20 évvel ezelőtti éneddel! Megváltoztak az igényeid? Gondolj bele, mennyit változott a környezeted, a lakásod, az autód, az utazási szokásaid, a stílusod, az értékrended! Ennek egy része társadalmi elvárás, másfelől pedig a tudatodban végbement tapasztalások, érzékelések végtelen sora.
Megváltozott például az állatokhoz való hozzáállásunk. Pár évtizeddel ezelőtt az ember a kutyákat házőrzésre tartotta, a macskákat pedig csak egerészni tűrte meg maga körül. Mára pedig beengedtük őket a lakásunkba, sétáltatjuk, szórakoztatjuk, kiszolgáljuk - gyakran még nyaralni is elvisszük - őket. Hogy miért? Mert erre van igényünk, így háláljuk meg a szeretetüket, hűségüket.
Még a ház előtt virágzó meggyfa igényei is megváltozhatnak. Azt a fát, ami néhány éve bármiféle törődés nélkül roskadásig teremte a meggyet, most permetezni, metszeni kell a jó termés reményében. Ha eszünk van, alkalmazkodunk: figyelembe vesszük a meggyfa igényeit. Akkor könyörgöm, miért éppen a gyerekek megváltozott igényeit ne szolgáljuk ki?!
Mitől lesznek gyerekistenek? Mire ez a megbélyegzés? Ideje lenne megérteni, hogy a megváltozott világ más bánásmódon alapuló gyereknevelésnek adott teret. Az már kevés lesz ide, hogy "Hányszor mondtam fiam, Bendegúz, hogy javulj meg, mert elvisz az ördög!?"
A gyereknek már régen nem kuss a neve, ez a hozzáállás létjogosultságát vesztette. Felgyorsultak az életkori sajátosságok szakaszai, a gyerekek értelmi és érzelmi intelligenciája láthatóan gyorsabban bontakozik ki, mint régen. Érdeklődésük sokkal szélesebb körű, és olykor az is előfordul, hogy bizonyos helyzetekre jobb a rálátásuk, mint a felnőtteknek. Arra a kérdésre, hogy miért kapnak egyre több figyelmet, rém egyszerű a válasz: azért, mert egyre többet igényelnek.
Mire van szüksége egy gyereknek? Arra, hogy odafigyeléssel meghallgassák, tiszteletben tartsák a véleményét, lehetőséget adjanak az érdeklődési köre bővítéséhez. Egyenrangú családtagként kezeljék, minőségi időt töltsenek vele, elfogadják a nézeteit, kiszolgálják a tudásvágyát, empatikusan álljanak hozzá.
Szeretetben éljenek vele és példát mutassak neki - üres szavak helyett tettekkel. Azt gondolom, hogy ez a minimum, amit egy szülő megtehet. Ez pedig nem jelenti azt, hogy a gyerekeink lábai előtt hajlongunk, mintha istenek lennének.
Igenis, kötelességünk alkalmazkodni és rugalmasan kezelni a változást, különben az evolúció útjában állunk!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.