Kevés olyan kifejezés van, amit szívből gyűlölök, de azt hiszem, ez a "gyerekisten" kifejezés viszi a pálmát. Eleve, hogyan fér meg egy mondatban ez a két szó, pláne összetett szóként?!
Nagyon sokan kritizálják a Z generáció, vagyis a 2000 után született gyermekek szüleinek hozzáállását. Szerintem elsősorban azt kellene megérteni, hogy a gyereknevelés terén - éppen úgy, mint az élet bármely más területén - az egyetlen állandó maga a változás.
Hasonlítsd csak össze magad a 10 vagy akár 20 évvel ezelőtti éneddel! Megváltoztak az igényeid? Gondolj bele, mennyit változott a környezeted, a lakásod, az autód, az utazási szokásaid, a stílusod, az értékrended! Ennek egy része társadalmi elvárás, másfelől pedig a tudatodban végbement tapasztalások, érzékelések végtelen sora.
Megváltozott például az állatokhoz való hozzáállásunk. Pár évtizeddel ezelőtt az ember a kutyákat házőrzésre tartotta, a macskákat pedig csak egerészni tűrte meg maga körül. Mára pedig beengedtük őket a lakásunkba, sétáltatjuk, szórakoztatjuk, kiszolgáljuk - gyakran még nyaralni is elvisszük - őket. Hogy miért? Mert erre van igényünk, így háláljuk meg a szeretetüket, hűségüket.
Még a ház előtt virágzó meggyfa igényei is megváltozhatnak. Azt a fát, ami néhány éve bármiféle törődés nélkül roskadásig teremte a meggyet, most permetezni, metszeni kell a jó termés reményében. Ha eszünk van, alkalmazkodunk: figyelembe vesszük a meggyfa igényeit. Akkor könyörgöm, miért éppen a gyerekek megváltozott igényeit ne szolgáljuk ki?!
Mitől lesznek gyerekistenek? Mire ez a megbélyegzés? Ideje lenne megérteni, hogy a megváltozott világ más bánásmódon alapuló gyereknevelésnek adott teret. Az már kevés lesz ide, hogy "Hányszor mondtam fiam, Bendegúz, hogy javulj meg, mert elvisz az ördög!?"
Ma már a gyerekek pontos információkat igényelnek:
- Ha annyiszor mondtad, hogy baj lesz, hogyhogy még nem következett be?
- Hogyan kellene megjavulni?
- Pontosan miben kellene megjavulni?
- Mit jelent pontosan a jó fogalma?
- Miért szükséges és hová vezet egy számukra érthetetlen fogalom?
A gyereknek már régen nem kuss a neve, ez a hozzáállás létjogosultságát vesztette. Felgyorsultak az életkori sajátosságok szakaszai, a gyerekek értelmi és érzelmi intelligenciája láthatóan gyorsabban bontakozik ki, mint régen. Érdeklődésük sokkal szélesebb körű, és olykor az is előfordul, hogy bizonyos helyzetekre jobb a rálátásuk, mint a felnőtteknek. Arra a kérdésre, hogy miért kapnak egyre több figyelmet, rém egyszerű a válasz: azért, mert egyre többet igényelnek.
Mire van szüksége egy gyereknek? Arra, hogy odafigyeléssel meghallgassák, tiszteletben tartsák a véleményét, lehetőséget adjanak az érdeklődési köre bővítéséhez. Egyenrangú családtagként kezeljék, minőségi időt töltsenek vele, elfogadják a nézeteit, kiszolgálják a tudásvágyát, empatikusan álljanak hozzá.
Szeretetben éljenek vele és példát mutassak neki - üres szavak helyett tettekkel. Azt gondolom, hogy ez a minimum, amit egy szülő megtehet. Ez pedig nem jelenti azt, hogy a gyerekeink lábai előtt hajlongunk, mintha istenek lennének.
Igenis, kötelességünk alkalmazkodni és rugalmasan kezelni a változást, különben az evolúció útjában állunk!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
