A történet az elmúlt napokban bejárta a médiát: Csisztu Zsuzsa egykori tornászbajnok és műsorvezető egy reggeli televíziós műsorban beszélgetett egy 18 éves, magát influenszernek nevező lánnyal. A lány arról ismert, hogy 215 ezer követője van: az Instagramon az életét, a ruháit, a sminkjét mutatja be, a YouTube-on pedig a véleményét mondja el a világ dolgairól. Főként tinik rajonganak érte, akik példaképként tekintenek rá.
Csisztu élesen bírálta a fiatal lányt: "Ha te ennyi emberre hatsz, akkor neked felelősséged is van. Azt kell közvetíteni, hogy igenis, egy fiatal lánynak nem állhat abból az élete, hogy sminkel, jobbra megy, balra megy, hanem tanul és képzi magát." Azt is hozzátette: az a minimum, hogy a kamaszlány leérettségizik.
Később Csisztu saját oldalán is feltette a kérdést: "Lehet-e példakép és követendő példa csak azért valaki, mert megszületett és létezik?" Szerinte kritikája a tartalom nélküli ürességről szólt, arról, hogy "Ez hosszú távon igenis káros a személyiségfejlődésre, mindegy, milyen korban van valaki."
A történtek után a vitába több influenszer és vlogger is beszállt. Voltak, akik a Csisztu mögött álló teljesítményt kritizálták, és arról beszéltek, milyen komoly munka van a több százezres követői létszám elérésében. Mások a műsorvezetőnek adtak igazat. Mostanában ugyanis rengeteg olyan fiatal Instagram- és YouTube-sztár tör előre, akik nem klasszikus értelemben vett teljesítménnyel (sport, zenei, művészi, intellektuális vagy üzleti eredménnyel) tesznek szert komoly népszerűségre, hanem azzal, hogy rendszeresen tartalmat gyártanak a mindennapjaikról, véleményükről.
Vonatkoztassunk el egy pillanatra a műsorvezető és az influenszer lány személyétől! Mi is ez az egész, amit az X-generáció tagjai többnyire nehezen fogadnak el? Nos, manapság már bárki lehet sztár: rockikon éppúgy, mint megmondóember, milliós nézettséggel. Míg régen néhány nagy kiadó döntött arról, kiket karol fel, ma már egy közösségi médiára feltöltött egyszerű popdal is percek alatt világslágerré nőheti ki magát.
Míg korábban komoly ranglétrát kellett végigjárni ahhoz, hogy vezércikkeket írhasson egy szerző, vagy élő adásban kérdezhessen egy riporter, ma már egy ügyesen összerakott Twitter-fiókkal akár egy médiacég középvezetői székébe is beülhet egy fiatal blogger, vlogger.
A világ az információs technika robbanásának köszönhetően megváltozott, és ez épp annyira ijesztő, amennyire csodálatos. Ijesztő, mert milliószor több silány, középszerű anyagot - zenét, videót, cikket, sminktippet - kapunk az arcunkba, mint valaha, és özönlenek ránk a kártékony, mérgező tartalmak is. A parttalan személyeskedésre épülő viták, a gyűlöletbeszéd, a fake hírek is ezen a szűrő nélküli csatornán jutnak el hozzánk.
Csisztunak ebben igaza van, még ha az, hogy mi számít értéknek és ki ítélheti meg egy produktum szakmai színvonalát, viszonylag sikamlós terep is az ízlések és vélemények, szemszögek és célközönségek sokszínűsége miatt.
Ám közben az, amit kapunk, valahol mégiscsak csodálatos: soha ennyi lehetősége nem volt még az embernek az önkifejezésre, a kapcsolatteremtésre és a fejlődésre. Azzal, hogy a kiskamaszok már 10-12 évesen önálló videókat készítenek és vágnak, véleményük van a világról és 16-18 évesen már egészen széles közönség megszólítására képesek, a kezükben van a lehetőség arra is, hogy a Csisztu által említett "ürességet" értékes tartalommal töltsék meg. Még akkor is, ha egyelőre "csak" sminkekről, sztárokról, ruhákról, online játékokról beszélnek.
Gondoljunk csak a 90-es évek végén tarkabarka ruhákban bohóckodó Steiner Kristófra, aki ma már többkötetes szerző, sikeres vállalkozó, kommunikátor és fontos ügyek képviselője! A lehetőség, hogy a könnyen, gyorsan szerzett ismertség aprópénzét hasznos, értékes és inspiráló szellemi tőkévé emeljék, minden egyes fiatal netceleb esetében ott van.
Lássuk be, idejük is van rá bőven: a tizennyolc éves kor még az útkeresésé, az önálló hang megtalálásának vágyáé, két-három évtized múlva viszont jó esetben az ilyen lányok is felteszik majd maguknak a kérdést (az idősebb generáció morális fölénye, intellektuális emelkedettsége nélkül is): "Vajon jól használtam az ismertséget, tudtam értéket adni? Jó példakép voltam, vagyok?" A választ pedig csak az idő adhatja meg, nem más...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.