A témával foglalkozó tanulmányokból kiderül, hogy az emberek 70%-a életében legalább egyszer szembesül ezekkel a negatív gondolatokkal, érzésekkel. Az ún. imposztor-szindróma súlyos önbizalomhiányt jelez (leginkább a munka területén), és három csoportját különböztetjük meg:
Szakemberek szerint az állandó önmarcangolás főleg a sikeres nőket érinti. Nem véletlen, hogy a világsztárok közül egyre többen szenvednek ebben a szindrómában.
A gyönyörű és intelligens Emma Watson nehezen tudta feldolgozni a hirtelen jött népszerűséget, és sokáig nem is tartotta magát igazi színésznőnek. A Harry Potter-filmek Hermionéja már több interjúban elmondta, hogy nem elég magabiztos, és attól retteg a legjobban, hogy egyszer majd kiderül: nincs tehetsége ahhoz, amit csinál.
Nem Emma Watson az egyetlen sztár, aki őszintén felvállalja saját bizonytalanságát. A Titanic-beli szerepével ismertté vált Kate Winslet szerint a hírnév egyáltalán nem ad önbizalmat. "Néha egy forgatás reggelén úgy kelek fel, hogy azt gondolom, én ezt nem tudom megcsinálni. Csaló vagyok." Az Oscar- és Golden Globe-díjas színésznő mindig meg van győződve arról, hogy egy-egy romantikus jelenete után a közönség számára nyilvánvalóvá válik, milyen csapnivalóan játszik.
Az örök szingli megformálója, Renée Zellweger a Vogue-nak mesélt arról, milyen nehézséggel kellett szembenéznie nőként a filmiparban. Miután Oscar-díjat kapott a Hideghegyben nyújtott alakításáért, annyira elhatalmasodott rajta az értéktelenség és a kisebbrendűség érzése, hogy képtelen volt kamera elé állni. Épp ezért úgy döntött, hogy kiszáll a hollywoodi mókuskerékből. Az elkövetkező éveket jótékonykodással töltötte, majd 2016-ban tért vissza egyik legnagyobb szerepével, a Bridget Jonesszal, idén pedig a Judy című filmben lesz látható.
J. Lo tehetsége megkérdőjelezhetetlen, sokszor bizonyította már sokoldalúságát. Ám hiába rendelkezik kiváló ének-, tánctudással és irigylésre méltó génekkel, mégsincs elég önbizalma. A latin díva egy interjúban elmondta, hogy karrierje kezdetén rengeteg kritikát kapott, sokat bántották, és beszóltak a külseje miatt. Emiatt egyre keményebben hajtott, hogy bebizonyítsa, sokkal több, mint pusztán egy szexi nő. A sikereket látva kezdett hinni saját magában és abban, hogy nem a szerencsének, hanem saját képességeinek köszönheti mindazt, amit elért.
Az imposztor-szindrómában szenvedők állandóan kételkednek önmagukban, tehetségükben, tudásukban, és intellektuális szempontból csalónak érzik magukat. Magas teljesítményük és az ehhez kapcsolódó gondolataik, érzelmeik egyáltalán nincsenek összhangban. Az imposztor-szindróma kialakulásában a szülőktől és a közvetlen környezettől fiatal korban kapott, illetve eltanult attitűdök, vélemények játszanak szerepet. Hajlamosító tényező lehet a kritikus, irreális elvárásokat támasztó, konfliktusokkal, feszültséggel teli családi háttér.
A változtatás nem könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen. Az első lépés, hogy felismerjük imposztor-érzéseinket. Vegyük észre, ha ilyen módon kezdjük értékelni teljesítményünket, és mondjuk ki, hogy épp ebben az automatikusan bekapcsoló spirálban vagyunk! Érdemes emlékeztetni magunkat, hogy mennyit dolgoztunk a sikerünkért, és az igenis a saját munkánk gyümölcse. Mindemellett pedig ne méricskéljünk, ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz!
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.