Esetleg van, csak mindig azt mondod magadnak: "Á, ebből úgysem lehet megélni!" Ha meg sem próbálod, akkor igazad lesz: egész biztosan nem... Mi lenne, ha ahelyett, hogy lemondasz az álmaidról, azon gondolkodnál egy kicsit, hogyan működhetne mégis?
Tele vagyunk korlátozó negatív hiedelmekkel, amik gátolnak minket abban, hogy elérjük, amit szeretnénk. Például munka terén. Tegyük fel, mindig is nagyon szeretted a zenét! Ám lehet, hogy a családban folyton azt hallottad, hogy a művészek mind szegények, ebből a foglalkozásból nem lehet megélni. Te pedig elhitted - választottál valami "jó" és "biztos" hivatást, mondjuk, közgazdász lettél.
Feltételezem, nem vagy boldog. Esetleg szabadidődben zenélgetsz. Ám közben folyamatosan mondogatja benned egy hang, hogy a zenélés nem tisztességes szakma, és nem lehet belőle jól megélni. Pedig valójában rengetegen élnek ebből, méghozzá nagyon is jól.
A negatív hiedelmekkel az a baj, hogy tényként fogadjuk el őket, és meg sem próbáljuk bebizonyítani az ellenkezőjét. Ezzel máris determináljuk magunkat - jelen esetben arra, hogy tutira ne legyünk zenészek. Keressük a példákat, amik alátámasztják a meggyőződésünket (hiszen nyilván ilyen is sok van), aztán megnyugtatjuk magunkat: "Jaj de jó, hogy közgazdász lettem, van rendes munkám, ami jól is fizet - a zenélésből tényleg nem tudnék így megélni."
A kérdés az: boldog vagy közgazdászként? Jól érzed magad, amikor bemész dolgozni? Vagy folyton a hobbi zenekarodon jár az eszed, és arra gondolsz, mikor lesz már újabb próbátok?
Pedig ha a kifogások gyártása helyett végiggondolnád, hogyan működhetne, amit szeretnél, még az is lehet, hogy sikerülne. Nem mondom, hogy tutira így lesz, és azt sem, hogy könnyű lesz, de van rá esély. A többi nagyrészt rajtad múlik: azon, hogy mennyire szeretnéd elérni a célod, és mennyi energiát teszel bele.
A hivatásomból kifolyólag sok olyan emberrel találkozom, akik már gyerekkorukban is pontosan tudták, mik szeretnének lenni, de aztán valahogy nem vágtak bele: a szüleik lebeszélték őket (vagy ők saját magukat). Ám hiába telt el azóta 10-20-30 év. Amikor szóba kerül, ami valóban érdekli őket, még mindig felcsillan a szemük - és ez a fontos.
Az, hogy csillogó szemmel tudj beszélni arról, amit csinálsz. Ha nem így vagy vele, akkor csak munkád van. Ha igen, akkor hivatásod. A kettő pedig nagyon nem ugyanaz. Elég, ha már csak magát a szót megnézed: a hivatás szóban benne van, hogy "hív". Ebben ki tudsz teljesedni, örömmel végzed. Feltölt, nem pedig leszívja az energiáidat.
Ezzel szemben a munka egy pénzért cserébe elvégzett tevékenység, amit jó esetben szeretsz, rossz esetben nem, nagyon rossz esetben pedig minden nap teljesen kikészít. Óriási különbség!
Mindenki jó valamiben. Olyan nincs, hogy semmiben nem vagy jó. Lehet, hogy még nem fedezted fel, mi az a valami, de biztos, hogy van ilyen. Az igazi kérdés: vajon hajlandó vagy-e időt, energiát - esetleg pénzt - áldozni arra, hogy a nyomába eredj és megtaláld, mi az. Vagy továbbra is elhiszed, amit egykor mondtak neked: a munka nem szórakozás, hanem egy szükséges rossz, és amit igazán szeretnél, abból nem lehet megélni...
Én hiszek abban, hogy mindenkinek van esélye megtalálni a hivatását, még akkor is, ha egyelőre még nem is tudja, mi az. Így volt velem is, és sok-sok ügyfelemmel. A kérdés, hogy te is elhiszed-e ezt, és hajlandó vagy-e tenni érte. Mert az öledbe hullani nem fog - de ha küzdesz, akkor minden esélyed megvan rá, hogy elérd!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.