Később már túrázni is jártam a barátaimmal - bár nem vagyok egy sportos alkat, ezt mindig szerettem, igaz, akkor még a társaság motivált, nem a természet. Pár éve viszont teljesen rákattantam a természetre, különösen tavasztól őszig. Először nem is értettem, miért. Mert persze, egy erdő mindig szép - deolyan erővel tört rám, hogy a zöldben akarok lenni, hogy elgondolkodtatott, mi lehet az oka. Aztán olvastam valahol egy cikket környezetpszichológia témában, és megvilágosodtam: nagyon is hat ránk az, hogy hol vagyunk.
Ám ez még nem minden, hiszen ezt addig is tudtam. Az viszont új információ volt, hogy a városi lét iszonyú fárasztó tud lenni az idegrendszernek: rengeteg inger, zaj, szmog, emberek, kosz. Rátesz egy lapáttal, hogy egy épített környezetben nem spontánul, hanem irányítottan figyelünk, és ez bizony nagyon leszívja a figyelmi kapacitásunkat.
Ezzel szemben a természetben spontán módon szemlélődünk, és ez nem igényel erőfeszítést. Biztos te is tapasztaltad már, hogy egy túrázással töltött nap után igazából feltöltődtél, nem pedig elfáradtál (maximum fizikailag) - hiába meneteltél 10-20 kilométert. Annyi energiát ad, mint kevés más dolog. Az már csak hab a tortán, hogy közben fizikailag és mentálisan is eltávolodsz a napi gondoktól.
Amikor vidéken töltök pár napot, mindig rádöbbenek: van valami természetellenes abban, ahogy az emberek a városban élnek. Legszívesebben vidéken felejteném magam... Persze lehet, hogy te teljesen másképp érzed, és nem szeretnéd ott leélni az életed - nem is kell. Ám akkor is érdemes kipróbálni, milyen érzés pár napot eltölteni a természet közelében. Ha másért nem, a pszichés immunrendszeredért tedd meg!
Felpörgeti a pulzusszámot, de nem veszi túlságosan igénybe az ízületeket. Formálja az izmaidat (láb, fenék, hát, has), erősíti a szív- és érrendszert. Segítségével csökkenthető (vagy akár meg is előzhető) a depresszió, visszaszorítja az ismétlődő negatív gondolatokat. Pozitívan hat az immunrendszerre, a legjobb recept öregedés ellen. A gyaloglás már önmagában nagyon jó dolog, de a lelkednek sokkal pozitívabb, ha ezt nem a városban, hanem a természetben teszed: a táj látványa ugyanis csökkenti a vérnyomást és az izomfeszülést.
Az érintetlen természetben eltöltött pár napnak komoly hatása van. Végeztek egy kísérletet: kivittek egy csoportot a Colorado folyóhoz, ahol az alanyok több napot töltöttek a szabadban. Később kimutatták, hogy a személyiségük pozitív irányba változott, ami nagyon nagy dolog, hiszen a személyiségünk elég rugalmatlan, nem sokat formálódik. Ráadásul a változások tartósnak bizonyultak: a kísérlet résztvevői harmonikusabbak, empatikusabbak lettek, és jobban odafigyeltek másokra.
Ha még mindig nem hiszed a fentieket, olvasd el Cheryl Strayed Vadon című remek könyvét (vagy nézd meg a filmet)! Igaz történet egy huszonéves lányról, akinek katasztrófa az élete: tönkrement a házassága, meghalt az anyukája, és minden szétesett körülötte. Úgy dönt, hogy elmegy egy 1100 mérföldes, három hónapos túrára egyedül, ami teljesen megváltoztatja az életét. Nagyon inspiráló történet.
Remélem, több érvet nem kell felhoznom. Itt a tavasz, szóval, elő a túrabakancsokkal, és irány a természet! Vagy legalább egy közeli park. :-)
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.