A médiatudatosság nem játék - tanítsd meg a gyerekednek!

A mai szülők rendkívüli feladat előtt állnak: ők nevelik fel az első olyan generációt, amelynek az internet kiskora óta hozzátartozik a mindennapjaihoz. Sokan egyáltalán nem érzik ennek a felelősségét.

Néhányan igen - ám még ők is vakon tapogatóznak azt illetően, hogyan is kellene felnőni a feladathoz. Pedig ha nem vagyunk elég figyelmesek, a következmények akár tragédiához is vezethetnek. Ahogy az a közelmúltban majdnem megtörtént az ismeretségi körömben...

A 13 éves Lacikának 9 éves kora óta van saját telefonja, Facebook-profilt viszont csak fél éve készíthetett. Egy hónappal később kezdődtek a gondok. “Hirtelen magába forduló és rosszkedvű lett. Korábban sosem volt baja az iskolával, de egyszer csak hasfájásra, fejgörcsökre kezdett panaszkodni reggelente. Megijedtünk, és kivizsgálásokra vittük. Emiatt sokszor kimaradt a tanításból, de a levertsége ekkor sem múlt el.

A leletek szerencsére rendben voltak, így a háziorvos tanácsára gyermekpszichológushoz fordultunk. Ekkora a fiam már a kézilabda edzésről is kiiratkozott. Az utcára sem akart kimenni, ezért pánikbetegségre gyanakodtunk. Meg sem fordult a fejünkben, hogy az osztálytársaival lehet gond. Nem tartozott ugyan a legnépszerűbb gyerekek közé, de voltak barátai, a többiek pedig nem törődtek vele - legalábbis mi így tudtuk.”

A történetnek szörnyű vége lehetett volna, ha Lacika barátja nem szól a szülőknek: a fiú fel akarja akasztani magát. “Tőle tudtuk meg az okokat is - meséli csüggedten az apa. Egy kisgyerekkori fotóval indult minden, amit az egyik osztálytársa talált a neten. Feltette a Facebook-ra, és bántó szöveget írt hozzá. Lacika kiakadt, innentől pedig lavinaként görgött tovább a dolog. A srácok rászálltak, gúnyos posztokat, mémeket készítettek róla, tele volt vele a facebook. Mikor megnéztem az idővonalát, és láttam, mit kellett elviselnie, összeszorult a torkom. Még egy felnőttnek is sok lett volna, nemhogy egy gyereknek…”

A történet kiváló példa arra: az idegennek és távolinak hangzó cyberbullying - azaz az internetes zaklatás - bárkit utolérhet. Amikor azt olvassuk, hogy Amerikában egy gyerek ilyesmi miatt ölte meg magát, rögtön megnyugtatjuk magunkat: „Biztosan labilis volt szegény.” „Az én gyerekem rögtön elmondaná, ha bántanák.” „A fiam/lányom osztálytársai ennél sokkal normálisabbak, nem olyan eszement pszichopaták, mint amilyenek azok a zaklató kölykök lehettek”.

Sajnos a többség nem érti, hogy egy gyerek számára az internet nemcsak hasznos, hanem veszélyes is lehet. Honnan is tudnánk? Hiszen a mi generációnk még nem tapasztalta meg a saját bőrén, milyen az, ha tízévesen már bármilyen információhoz hozzájuthatsz. Sőt, képet és szöveget is feltehetsz bárkiről - úgy, hogy több ezren-százezren látják.

Adott tehát egy új világ, amiben sokszor még a felnőttek is tanácstalanul sodródnak. Szerencsére végre eszébe jutott valakinek, hogy írjon a szülők számára egy “használati utasítást”. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság: Gyerekek a digitális térben - útmutatás felnőtteknek című hiánypótló kiadványa több, mint nagyszerű. Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy esetenként akár életeket is menthet… Végre a kezünkbe kerül egy olyan összefoglaló, ami szakszerű módon kitér mindenre, és megmondja: hogyan tanítsuk meg a gyereket az internet ésszerű használatára? Hogyan óvjuk meg az esetleges veszélyektől? Milyen technikai lehetőségek állnak a rendelkezésünkre, hogy megakadályozzuk a nem kívánt tartalmak olvasását? Hogyan érthetjük meg a gyerek által kedvelt digitális világot - miközben őt is rávezetjük annak helyes használatára.

Ez a kiadvány jóval több egy technikai útmutatónál. Abban segít, hogy egy egészséges énképpel rendelkező gyereket neveljünk, akit nem bizonytalanítanak el a világhálóról rázúduló buta “kihívások”, a celebektől látott felszínesség, a túlzott negativizmus, vagy épp a folyton áradó álboldogság és áltökéletesség sem.

“A médiatudatosságra nevelés olyan, mint amikor úszni tanítjuk a gyereket. Csak akkor engedjük be a mély vízbe, ha megbizonyosodtunk arról, hogy már elég magabiztosan úszik.” - olvashatjuk a kiadvány sorai között. Kedves szülők! Éljünk a lehetőséggel!

(A cikk megjelenését az NMHH támogatta.)