Ez az első alkalom, hogy nő lett az abszolút győztes, méghozzá elképesztő rekorddal: Jasmin Paris mindössze 83 óra 12 perc alatt futotta le a több mint 430 kilométeres távot. De ki is ez a nő, és mit tanulhatunk tőle?
A 35 éves állatorvos főállásban dolgozik az Edinburgh-i Egyetemen, egy héttel a verseny előtt adta le a doktori disszertációját. Kislánya novemberben múlt egyéves, férje, Konrad is ultrafutó. Jasmin minden reggel 6 és 8 között fut, délután pedig elaltatja a babakocsiban a kis Rowant, és edz, amíg tud. Hétvégenként ultratávokat fut esténként és éjjel, napközben pedig a tudományos munkájára fókuszál - amikor a kicsi alszik. Meggyőződése, hogy minél több feladatod van, annál inkább megtanulsz bánni az idővel, hiszen kénytelen vagy minden percedet precízen előre megtervezni, ami óriási önfegyelmet ad. Márpedig az élsport épp erről a fajta önfegyelemről szól...
Egy ilyen kihívásnál az az őrület, hogy az idő kétharmadában teljesen sötét van, és egyedül futsz. Esik az eső, fúj a szél, és nehéz döntéseket kell hoznod: ha ledőlsz egy kicsit pihenni, energiát nyersz, de rengeteg időt veszítesz.
Ha viszont folyamatosan - alvás nélkül - úton vagy, egy idő után hallucinálni kezdesz, és akár el is ájulhatsz... Ezért Jasmin szerint a legfontosabb az, hogy tudd: számodra melyik opció jelenti a kisebb megterhelést. Az ultramaratonista összesen három órát aludt, és négyszer állt meg szoptatni. Apropó szoptatás: a ciciző babák többsége éjszaka másfél-két óránként kel, így Jasmint az elmúlt bő egy év alaposan felkészítette az alváshiányra...
Az ultramaratonista a Guardiannak adott interjújában elmondta: mióta anya lett, az életében már nem a futás áll az első helyen, csupán egy projekt a sok közül. Lazább lett, eltűnt belőle az őrült versenyszellem... Úgy tűnik, ez jót tett. A tavalyi győztes, a spanyol Eugeni Roselló Solé ugyanis nagyon rágörcsölt, hogy utolérje, így a végkimerülés határán, az utolsó hat kilométeren kénytelen volt feladni a versenyt. Húsz órával azután, hogy Jasmin Paris célba ért, még mindig csak két férfi teljesítette a távot, miközben a többiek még terepen voltak, vagy feladták...
Ügyeletes állatorvosként Jasmin sok kemény éjszakai műszakot volt kénytelen végignyomni. Ennél is érdekesebb, hogy a szülés napjáig futott. A fittsége már csak azért is jól jött, mert kislánya faros baba volt, ezt azonban orvosa nem vette észre, így kénytelen volt természetes úton szülni. "Valószínűleg az edzettségemnek köszönhető, hogy ez nem viselt meg nagyon, és csak minimális orvosi beavatkozásra volt szükség."
Persze, hiszen megtanul kevés alvással túlélni, sőt, teljesíteni is. Úgy szervezi az életét, hogy szükség esetén mindig ott legyen a kicsi mellett, mint egy élelmiszercsomag. Az ultrafutó egyébként el akarta választani a kislányát a Montane Spine kezdetéig, de egy vírusos betegség miatt a kis Rowan csak anyatejet fogadott el. Így Jasmin kénytelen volt többször is fejni a tejet, hogy a mellgyulladást elkerülje.
A szoptatás semmiképp nem előny a futás során: a mellek ilyenkor jóval nagyobbak, ezért a súlypont áthelyeződik, a fejés pedig plusz energiát és időt vesz el. Jasmin szerint viszont óriási előny volt amiatt, hogy a 14 hónapos kislánya várta a célban, és boldogan ölelte magához bajnok anyukáját - illetve dehogy... A kicsi időközben összebarátkozott a versenyt hitelesítő hivatalnokokkal, és már nem is törődött azzal, hogy végre megjött anyu - mesélte nevetve Jasmin Paris, aki életében először vett részt ilyen komoly versenyen.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.