Gyakran puffogtatott közhely, hogy a barátság alapja az őszinteség. Mégis sokszor ilyenkor szokott tönkremenni akár egy több éves, évtizedes jó viszony is. Az igaz barátságok ismertetőjele nemcsak az, hogy számíthatunk a másikra, ha baj van, és a másik személy önzetlenül mindig a lehető legjobbat akarja nekünk.
Hanem az is, ha néhanapján akár egy-egy keményebb szóval is, de észhez térít. A látszatbarátságok pengeélen táncolnak, elég egy-egy nem tetsző megjegyzés, vélemény, és máris sértődésbe, vádaskodásba fordul a dolog. Ezzel szemben egy igazi barátság elbírja az élesebb kritikát is.
Rengeteg ember követi a "nem szól szám, nem fáj fejem" elvét. Ők azok, akik a kritikával sem tudnak megbirkózni, és nem sokra mész velük, amikor vissza kellene rántani, mert hülyeséget csinálsz.
Például zaklatod az exed új párját. Negyven évesen sem vagy hajlandó elköltözni a mamahotelből. Vagy éppen következetesen eldugod a sárga csekkeket és a felszólító leveleket, mintha nem is léteznének, abban bízva, hogy magától megoldódik a dolog. Ilyenkor muszáj, hogy valaki észhez térítsen, mielőtt még tovább süllyedsz a mélybe.
Én például szeretem, ha rám szólnak, ha hülyén viselkedem. Hiszen ki tudna objektívebb véleményt adni a viselkedésemről, mint egy külső szemlélő, aki jól ismer? Sok-sok évvel ezelőtt, amikor egy kilátástalannak tűnő szerelmi bánat miatt elmerültem az önsajnálatban, egy kedves barátom megrázta a vállamat, és csak annyit mondott: "Szedd már össze magad, bazmeg!"
Komolyan mondom, hogy sokkal többet segített, mint a fejsimogatós, hátba veregetős sajnálkozások sora. Hiszen ez utóbbiak hiába együttérzőek, nem feltétlenül segítenek talpra állni.
Emberek vagyunk, és nem tökéletesek. Sokszor hibázunk, baromságokat csinálunk. Gyakran észre sem vesszük, hogy teljesen rossz felé tart az életünk. De mindez teljesen normális dolog. Akadnak olyan szituációk, amikor nem veszed észre, hogy totál gáz, amit csinálsz.
Lehet, hogy a legjobb barátnőd még nem anya, de attól még külső szemlélőként nehéz folyton azt nézni, hogy türelmetlenségedben állandóan az óvodás kisfiaddal ordibálsz. Azt gondolhatod, hogy könnyen beszél a menő haverod az igazgatói székéből, hogy keress már magadnak egy jobb munkát, ahol nem minimálbérért szívatnak három műszakban. És könnyen beszél a húsz éve boldog házasságban élő barátosnéd is, hogy nem hozzád való az a srác, akit már harmadszor fogadtál vissza, miután megcsalt...
Ha egy bizonyos személytől állandóan csak kritikát kapsz, akkor valószínűleg csak megkeseredett, vagy féltékeny rád. Megpróbál lebeszélni a vágyaidról, az eljegyzésedre csak keserűen odaveti a tavalyi év válási statisztikáit, és úgy általánosságban véve jobban érzi magát, ha te is olyan nyomorult vagy, mint ő.
Az igaz barát viszont veled örül, neked drukkol, és objektív.
Ha csak kivételes helyzetekben kapsz egy-egy neked nem tetsző, kritikus mondatot, akkor valószínűleg tényleg szeretetből, aggódásból mondják - csak azért, mert többre tartanak képesnek, mint ahol most tartasz! Nekik is nehéz kimondani, mert tudják, hogy rosszul is eshet az igazság. Ha állandóan sértődéssel reagálsz az ilyenekre, akkor egy idő után senki nem mer majd őszinte lenni veled.
Persze itt is érvényes az 5-1 szabály, ugyanúgy, mint a párkapcsolatokban: a kritizált viselkedés mellé legalább öt dicséret kell, hogy kiegyenlítse annak ártó hatását.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.