Anyám figyelemre vágyott - ezért akart meghalni...

Pontosabban egy figyelemfelhívás, hogy foglalkozzunk vele, aggódjunk érte, mert ő csak akkor érzi, hogy szeretjük, és fontos nekünk. Gyerekként viszont igencsak lélekőrlő volt elviselni, hogy anyánk rendszeresen megpróbálta kinyírni magát a szemünk láttára.

Minden héten istenesen berúgott, de havonta-kéthavonta, alkoholmámoros állapotában úgy döntött, ideje meghalnia. Ezért hol üvegszilánkkal, hol késsel próbálta felszabdalni az ereit. Volt, hogy utána napokon át dugdostuk a késeket a lakásban, míg egy tiszta napján megszólalt: "Jó' van, most már jó lenne, ha visszaadnátok a kést, basszátok meg, vagy mégis mivel vajazzam meg a kenyeret?" Máskor azt is hozzátette: "Ne fossatok, nem leszek öngyilkos."

Ez volt nála a legnépszerűbb öngyilkossági forma, illetve a gyógyszerek bevétele alkohollal. Most képzeljétek el: a nővérem felhívta a mentőszolgálatot, és közölte, hogy a Vörös Józsefnéhez kellene kijönni, mert beszedett egy csomó gyógyszert, és eszméletlen, vagy rosszul van. Lehetett hallani, hogy a telefon másik végén összesúgnak: "Már megint a Vörösné." Szerintetek milyen gyakran játszhatta ezt el, ha már így ismerték őt?

Ezt igazolja az is, amikor apánk az egyik látogatása alkalmával elvitt minket moziba. Olyankor anyám szinte mindig készült valami műsorral, mintha csak azt akarná elérni, hogy apám visszarohanjon hozzá. Szóval épp sorban álltunk, hogy megvegyük a jegyeket, mire apám kapott egy sms-t, hogy "Befejezem földi pályafutásomat, vigyázz a gyerekekre! Kösz." Apánk sóhajtva megszólalt: "Bocs, lányok, nem megyünk moziba. Anyátok megint öngyilkos lett." Összeszorultak a gyomrok, és már rettegve mentünk haza, hiszen sosem lehetett tudni, mi vár ránk megint.

Akkor egy eszméletlenül heverő nőt találtunk a nappali kellős közepén. Látszott, hogy a magnóban már lejárt a Zámbó Jimmy összeállítás - anyám körül pedig gyógyszeres üvegcsék álltak mindenütt. Már a sokadik húzásán voltunk túl, apámat és a nővéreimet már nemigen hatotta meg. Apám egykedvűen tárcsázta a mentőket, és kimondta a varázsszót: Vörös Józsefné, mire a mentős: "Jól van, tudjuk a címet, köszönjük."

Bevitték, kimosták a gyomrát, majd hazahozták. Ez ment hosszú éveken keresztül. Egy idő után - látva, hogy már nemigen hat meg minket - stratégiát változtatott, és egy évben csak egyszer "lett öngyilkos". Már rég külön laktunk, mikor egyszer a nővérem felhívott, hogy anyánk üzent: "Megint öngyilkos lettem, gyertek értem a kórházba!"

Egy korszak, egy történet zárult le akkor, amikor olyan 20-21 lehettem. Meglátogattam anyámat, nem volt annyira berúgva, csak depressziós volt, mint általában. Mikor elváltunk, és lementem a magas házzal szemközti buszmegállóba, kinyitotta az ablakot - mint mindig -, hogy integessen.

A következő pillanatban azt látom, hogy lóg kifele a jobb lába, és próbál felkapaszkodni az ablakba - és közben integet. Visszaintegettem. Megállt előttem a busz, és megszállt a nyugalom. Azzal a gondolattal szálltam fel, hogy vagy perceken belül véget ér a földi pályafutása, és szétloccsan az agya a betonon, vagy egy életre felhagy az öngyilkossági kísérletekkel.

Felhagyott...

Vörös Lujza

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock