Ha szeretsz, hagyj pihenni karácsony előtt!

"Ugye, koccintunk egyet a karácsonyra?" - Ez a mondat lehetne megható is. Hiszen azt fejezi ki, hogy a másik fontos a számunkra - vagy legalábbis része az életünknek - annyira, hogy az ünnep hangulatát vele is meg szeretnénk élni.

De vigyázat! Ez hatalmas átverés!!! Jó, nem átverés, mert nincs benne se rosszindulat, se álságos szándék. Nevezzük inkább félreértésnek! Van az az unalomig ismételt bölcsesség (leggyakrabban naplementés háttérre ráfotosoppolva), hogy "Ha igazán szeretsz valakit, engedd szabadon!" Na, ennek a karácsonyi verziója, hogy "Ha igazán szeretsz valakit, hagyd pihenni!"

Karácsonyi szeretet vs. karácsonyi meghittség

A kettő kérem, nem ugyanaz! Értem én, hogy ha meghalljuk a meghittség szót, egyből melengető szeretetre is asszociálunk - és a szeretetről pedig egy puha ölelés jut eszünkbe. De ezek nem járnak kötelezően párban! Szóval, könyörgöm, ha kicsit is szeretsz - akár csak felebaráti, kollegiális jelleggel -, add meg nekem a meghittség élményét! Vagyis időt, hogy elcsendesülhessek. Hogy a legközelebbi szeretteimmel lehessek. Hogy kényelmes tempóban készülhessek az ünnepre.

Tudom, hogy mindenkit a jó szándék vezérel - de a karácsonyi idegösszeomlás poklába vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Forrás: Shutterstock
  • Jó szándék vezérli a főnököt, aki a céges karácsonyi party-t szervezi.
  • A közvetlen főnököt is, aki a nagy buli mellé szervez egy külön évzáró vacsit a közvetlen munkatársaknak.
  • A szomszédot, aki áthív forralt borozni.
  • A jóga tanárnőt, aki közös sütizős karácsonyt szervez a csoportnak.
  • Az óvónőt, aki a szülőket is meghívja az ovis karácsonyra (és Mikulásra).
  • Meg a nagyobbik gyerek iskolai kézműves vásárát is jó szándékból szervezte az igazgató.
  • A legjobb barátnőd is őszinte kedvességből szervez egy csajos vacsit.
  • És az is olyan megható, hogy az uncsitesóiddal mind összeültök egy közös társasozásra az ünnep közeledtével.
  • A párod baráti társaságától is szép gesztus, hogy meghívnak a karácsonyi közös főzésre.
  • A főnökétől is rendes, hogy a "családbarát munkahely" kifejezést olyan komolyan veszi, hogy a dolgozók párjait is vendégül látja a céges bulin.
  • Meg persze egy karácsonyi vásározós puncsozás a volt egyetemi csoporttársakkal sem egy rossz dolog.
  • Persze a gyerek karate edzője/zongora tanára/kórusvezetője is jófejségből rendez egy karácsonyi bemutatót - egy kis kakaózással egybekötve.

És így tovább. Felhívnám a figyelmet, hogy ez csak 12 példa volt - és az adventi időszak mindössze 24 napból áll. Vagyis rövid fejszámolás segítségével rádöbbenhetünk arra, hogy minden második napra juthat egy esemény. Mind jó szándékból szervezett, jó hangulatú találkozó - amelyekhez egyenként mind lenne is kedved. Csak nem egyszerre, miközben ajándékot kéne vásárolni, az ünnepi menü hozzávalóit kéne beszerezni, lakást kéne dekorálni.

Esetleg uram bocsá' jó lenne a gyerekekkel mézeskalácsot sütni, fenyőfa díszeket barkácsolni vagy legalább egy karácsonyi filmet megnézni. Aztán nem értjük, hogy a nagytakarítás miért csúszott megint 24-ére... Persze ez mind bele tud férni a 4 adventi hétbe, csak akkor pihenésre, ellazulásra, elcsendesülésre nem marad idő.

Azon kapjuk magunkat, hogy megtépázott idegekkel állunk a rohadt fa alatt, és alig várjuk, hogy lepörgessük a rohadt ajándékok átadását, hogy aztán rohadtul elmehessünk végre aludni. (Persze másnap indul elölről a "nagy találkozós menet" a nagyszülőkkel, az anyósékkel, a sógorékkal és a vidéki rokonokkal - melyet egy kis mosogatással és tűlevél porszívózással vezethetünk le.)

Ezért kérek mindenkit, hogy ne szervezzen mindenféle karácsonyi ünnepséget csak azért, mert az úgy szokás meg kedves gesztus.(Vagy legalább ne sértődj meg, ha udvariasan nemet mondok.) Mert az, ami önmagában egy szuper, lélekmelengető program lenne, könnyen kimerítő teherré válhat, ha csőstül jön.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?