Ne várd meg a szakítást - vedd észre, hogy baj van!

Van, amikor az embert teljesen váratlanul éri a szakítás - csak úgy rázuhan a semmiből, mintha a fejére esne egy súlyos versenyzongora. Csak áll, megbénulva a sokktól, és még hónapokkal később sem érti...

"De hát olyan jól megvoltunk!" - hajtogatod. Mintha a szakításnak soha semmiféle előjele nem lett volna. Pedig elég ritka, hogy az ember egy évek óta jól működő kapcsolatot egyik pillanatról a másikra kihajítson a kukába. Minden rendben van, aztán egyik reggel úgy ébred: "Nekem ez nem kell, borítok mindent. Most azonnal."

Inkább hetek-hónapok, esetleg évek óta érlelődik benne a dolog, amíg végre elhatározásra jut. Húzza-halasztja a kényelmetlen lépést, amíg nem bírja tovább, és kilép. Te pedig értetlenül állsz az események előtt, és csak a szakítás után jössz rá, hogy rengeteg előjele volt a dolognak. Nem is voltatok olyan jól, csak nem akartad észrevenni - a másik meg nem szólt, hogy baja van. Mindketten sárosak vagytok...

Vannak párok, akik hosszú éveket képesek elvegetálni egymás mellett - úgy, hogy az intimitás teljesen megszűnt közöttük. Észrevétlenül, napról napra fakul a kapcsolatuk, mégsem tesznek ellene semmit, mert a langyos pocsolyában dagonyázás kényelmes - csak éppen egyenes út a szakításhoz. Pedig vannak jelek, amikre ha időben odafigyelnél, a kapcsolat talán még helyrehozható lenne!

Kommunikáció a minimumon...

"Be kell fizetni a napközit." "Téli gumit kell venni a kocsira." "Holnap később jövök haza."
Mikor beszélgettetek utoljára egy igazán jót? Olyan éjszakába nyúló, együtt borozgatós estére gondolok, amikor vicces gyerekkori történetekről esik szó, vagy a legutolsó filmről, amit együtt láttatok. Vagy arról, hogy vajon lehetséges-e az élet a Trappist-1 rendszer bolygóin... Bármiről, ami túlmutat a szürke hétköznapokon...

Forrás: Shutterstock

Szexeltek még?

A másik legfontosabb intő jel az intimitás eltűnése. A hétköznapok taposómalmában a szexualitás intenzitása sajnos általában csökken - de ha már az idejét sem tudod, mikor bújtatok össze, mikor ölelted meg a párodat csak úgy, vagy mikor csókolóztatok utoljára, akkor bizony elindultatok lefelé a lejtőn. A munkába indulós, megszokásból adott, szenvedélytelen, gépies "szájra puszi" nem számít csókolózásnak!

Csináljunk programot!

Az sem a legklasszabb állapot, ha nincsenek közös programjaitok, céljaitok. Tökmindegy, hogy csak egy félórás sétáról vagy a jövő évi világkörüli út megtervezéséről van szó: két embert a közös élmények kötnek össze - a közös élmények hiánya pedig eltávolítja őket egymástól. Nem baj, ha nincs időtök most rögtön kalandtúrára indulni a hegyekbe - kezdetnek az is megteszi, ha tévénézés helyett beszélgettek egymással vacsora közben.

Figyelj oda - de ne aggódd túl!

Ne gondolj mindent a szakítás előjelének! Van, amikor a másiknak a munkakörülményei miatt nincs ideje egész nap cuki üzeneteket küldözgetni. Az sem rögtön az elhidegülés jele, ha a párod játszik egy órácskát a számítógépén, vagy nem megy el veled anyukádhoz a vasárnapi ebédre, mert épp jártányi ereje sincs. Ha viszont már hetek óta nem jön tőle kedves üzenet, a játék miatt egyáltalán nem töltötök együtt időt, a közös ebéd pedig a huszadik alkalommal marad el, akkor érdemes észrevenned ezeket.

Képzeld el, hogy van egy hajód, amivel kint vagy a nyílt tengeren. Ha nem tudod a vitorlával befogni a szelet, akkor csak sodródsz - aki pedig csak sodródik, az csekély eséllyel jut oda, ahová szeretne. A kapcsolatoddal is ugyanez a helyzet - nem működik és nem áll irányba saját magától: ketten kelletek hozzá...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek