Az otthonápolás taposómalmában...

Mi, nők, legtöbben zsigerileg hordozzuk magunkban a törődés, az ápolás képességét.
Gondolj csak bele: ha bárki beteg lesz a családban - férj, gyerekek -, te már főzöd is a mézes-citromos teát.

Turod a gyógyszeres szekrényt, betakargatod a beteget, ellenőrzöd a homloka melegségét a tenyereddel, lázmérőt keresel - mindent megteszel, amit csak tudsz. Szellőzteted a beteg szobáját, felrázod a párnáját, ágyba viszed neki az ételt és az italt, leülsz kicsit az ágya szélén.

Orvoshoz kíséred, gondoskodsz róla, hogy bevegye a gyógyszereit - körbeveszed minden szereteteddel. Nem vársz semmit cserébe, hiszen ez így természetes. Így tanultad az anyukádtól, ő is így tanulta a nagymamádtól, természetes módon te is ezt adod tovább.

A szeretet gyógyít. Kutatások igazolják, hogy egy rövid kórházi tartózkodás után a beteg gyorsabban gyógyul otthon, a megszokott, szerető környezetében, mintha a kórházban lábadozna.

De már egy néhány napig tartó betegápolás során is teljesen felborul az életed. Gondolj bele, mennyi mindennel maradsz el közben! Kevesebb idő jut a munkára, párkapcsolatra, kikapcsolódásra, a többi családtagra és az egyéb hétköznapi tevékenységekre, amiket senki nem fog megcsinálni helyetted. Mégis megteszed, ami tőled telik, elhivatottan, önzetlenül.

Elhatározod, hogy még ha beleszakadsz is, akkor sem fog senki hiányt szenvedni semmiben! Akár egy szuperhősnek, hirtelen előjönnek a rejtett képességeid. Jó esetben van körülötted segítség: a nagyi megfőz, a férjed bevásárol, így megoszlanak a tennivalók. Végül nagy nehezen behozod a lemaradást, és az élet megy tovább.

De mi van akkor, ha a betegápolás mindennapossá válik? Amikor állandósul ez az állapot... Sokan évekig, vagy akár egész életükön át élnek az otthonápolás taposómalmában. Gyermekük vagy felnőtt családtagjuk gondozásával telnek a mindennapjaik. Ők nem térhetnek vissza soha a megszokott kerékvágásba. Nincs pihenő, nincs énidő. Pedig nekik is vannak álmaik, vágyaik... Sokan kénytelenek feladni a munkájukat a szeretett gondozottért, mert nincsen más lehetőségük.

Forrás: Shutterstock

Egy ilyen helyzet csak úgy bírható ki hosszú távon, ha az egész család összefog, és mindenki megtalálja azokat a feladatokat, amiket képes felvállalni. Nem mindenki alkalmas az ápolásra - de ha valaki anyagilag igyekszik segíteni a bajba jutott családtagon, az is igen nemes gesztus.

"A szeretetet nem lehet pénzben mérni" - tartja a mondás. "Az idő pénz" - tartja viszont a másik. A családi összefogásban az anyagi segítségnek éppen olyan nagy jelentősége van, mintha fizikálisan teszi oda magát valaki.

Egy megfelelő családi stratégia mellett kialakítható egy olyan működőképes életforma, amiben többféleképpen is segíthetjük azt, aki az otthonápolást végzi:

  • Felválthatjuk időnként, hogy jusson ideje másra is a "szolgálatán" kívül.
  • Támogathatjuk anyagilag, hogy legalább heti egyszer el tudjon hívni egy bejárónőt, aki kitakarít helyette.
  • Elintézhetjük a hivatali ügyeit, a bevásárlást, vagy bármi mást, ami neki problémát okoz amiatt, hogy egy adott helyhez van kötve.
  • Ha pedig magunkban nem érzünk elegendő erőt az ápoláshoz, de anyagilag megtehetjük, segítsük őt, hogy szakápoló helyettesítésével, elmehessen "szabadságra".

Mert az idő pénz. Az ő ideje is. Mindenki ideje értékes. Igaz, hogy a szeretetet nem lehet pénzben mérni, és a pénz nem boldogít. Arra viszont igenis van mód, hogy pénzzel időt szabadítsunk fel szeretteink számára - ettől pedig könnyebb és boldogabb életük lehet.

Ne feledjük: az otthonápolás során az ápoló éppen akkora figyelmet érdemel, mint az ápolt. Törődjünk egymással!

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?