Divatbetegségek - avagy betegségek, amiket divat leszólni!

Vannak betegségek, amiket szinte mindenki ismer. Senkinek nem kell például bemutatni egy átlagos náthát, hiszen jó eséllyel legalább hússzor átestél rajta életedben.

Ismerős a hasmenés, a köhögés, a magas vérnyomás... Mivel gyakori kórképek, saját tapasztalatból vagy családtagok beszámolóján keresztül tudod, mennyire "szokás" szenvedni tőlük. Valamilyen szinten persze természetes, hogy leginkább azokkal a dolgokkal vagy képes azonosulni, amik érintenek - vagy valaha érintettek.

Az azonban nem túl emberbarát hozzáállás, ha minden olyan "nyavalyát" lekicsinyelsz, valótlannak, esetleg megjátszottnak bélyegzel, amit még nem éreztél a saját bőrödön. Sajnos sokan mégis így tesznek. Ezért születhetett meg az új szó: "divatbetegség".

Lelkes önjelölt "doktorok" állapítják meg emberek ezreiről - végzettségüktől és tájékozottságuktól függetlenül -, hogy valójában semmi bajuk sincs, csak "divatbetegségben" szenvednek. Még az sem zavarja őket, hogy az általuk lefitymált kóroknak tudományosan alátámasztott okai vannak. Hiszen ők nemcsak az orvosoknál, hanem a tudósoknál és a kutatóknál is okosabbak...

Az ilyen emberek szerint például nincs olyan, hogy depresszió. Aki "állítólag" ebben szenved, az valójában "jó dolgában nem tud magával mit kezdeni". Az életallergiát, a glutén- vagy lisztérzékenységet feltűnési viszketegségnek könyvelik el. Mert "ne mondja már, hogy akkora baja lesz, ha megeszi ezt a kis .... - és ide behelyettesítendő az az étel, amit a kedves embertárs épp a másikba akar tukmálni. Az egészen ritka betegségek pedig egyenesen főbűnnek számítanak a szemükben. Mert mit flancol valaki egy kimondhatatlan nevű ökörséggel, mikor szemmel láthatóan jár, mozog, dolgozik, eszik, iszik?

Ha ki tud kelni az ágyból, nem fogyott le látványosan egy hét alatt húsz kilót, és nem lobban lángra a napon, mint a vámpírok, akkor nincs baja. És pont.

Forrás: Shutterstock

Pedig az ilyen felületes ítélkezés nemcsak bunkóság, hanem ostobaság is (azon kívül, hogy az empátia teljes hiányáról árulkodik, ami nem túl dicséretes). Mert az élet szeret különös dolgokat produkálni. És nem tudhatod, mikor kerülsz egy olyan embertársad helyébe, akit odáig simán lehülyéztél. Ezért aztán jobb meggondolni, mielőtt bármire is rásütnéd, hogy divatbetegség. Ugyanis senki - mondom, senki! - nem olyan hülye, hogy azzal szórakoztassa magát, hogy órákig kajtat gluténmentes kaja után egy városnézés során, ha amúgy megehetné az átlagos ételeket. Senki nem vásárol magának flancból drágább (és többnyire íztelenebb) speciális ételt, ha nincs rákényszerülve valamiért. A napallergiások nem feltűnési viszketegségből kennek magukra ötvenes naptejet, még akkor sem, ha csak 10 percre kell a napra menniük. Az artritiszes nem kényeskedésből nyafog a huzat miatt, hanem mert belobbantja az ízületi gyulladását, és komoly fájdalmai lesznek. Soroljam még?

A betegségekkel önmagukban sem könnyű együtt élni. Azok, akiket utolér valamelyik, általában számos orvost megjárnak, és maximálisan tájékozódnak a lehetőségeikről. Ugye, nem gondolod komolyan, hogy ezek után jössz te, és megoldasz mindent azzal a bűvös mondattal, hogy: "Szerintem túlspirázod! Egyszerűen ne foglalkozz vele és kész!"

Emberként tartozunk egymásnak annyival, hogy tiszteletben tartjuk a másik állapotát, és nem szóljuk le csupán azért, mert valami olyasmiben szenved, amit mi (szerencsére) nem ismerünk.

A betegek többsége nem vágyik arra, hogy sajnáld, vagy akár elmélyülj a tünetei megismerésében. Csak annyit szeretnének, hogy ítélkezés nélkül fogadd azt a pár infót, amit valamiért szükséges közölniük veled. Ez azért kivitelezhető... Ugye?

Nyitókép: Shutterstock

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
    Ezt olvastad már?