A monokini miért illetlenség?

Ekkora hőségben az ember próbálja minden szabadidejét valamilyen vízparton, a lehető legkevesebb ruhában tölteni. Ha ez megvan, akkor külön kihívás úgy variálni a bikinifelsőket, hogy mindig máshol legyenek rajtam a pántok, és ne sok vizet zavarjanak a barnulásban.

Vagy csinálhatnám úgy is, mint a barátnőm, Júlia. Ő ugyanis egy valódi monokini királynő: bárhova is megyünk, alig ér földet a strandtörölköző, már repül is utána a bikinifelsője. Teljesen egyetértek vele, mert:

  1. Monokinizve tökéletesen lehet barnulni.
  2. A bikinifelső kényelmetlenségétől is megszabadulunk.
  3. Strandröpi közben nem kell folyton aggódni, hogy kilátszik-e valami... hiszen kint van, ezért senkit nem érdekel.
  4. Hamarabb megszáradsz, és könnyebben magadra kaphatsz egy pólót, ha mondjuk, elmennél ebédelni vagy fagyizni.
  5. Nem zavarnak a pántok, így sokkal könnyebb bekenni magad naptejjel.
  6. Eggyel kevesebb dolog, ami beakadhat a csúszdán.

+1: Ha több nő monokinizne, sokkal reálisabb képet kapnánk, és nem aggódna mindenki a cicije formáján és méretén.

Hosszas mérlegelés és pár próbálkozás után azonban rájöttem, hogy nekem ez nem megy. Mert egyszerűen az emberek nincsenek hozzászokva a látványhoz, én meg gyűlölöm, ha megbámulnak. Valahogy manapság még egy pólón átütő mellbimbó látványa is nagyon illetlen.

Ezért még a bikinifelsőkbe is annyi szivacsot varrnak, hogy kihordom vele a fél Balatont. Hát hogyan tehetnénk akkor közszemlére?! Mi van, ha arra jár valaki, akit ismerünk?! Például egy kolléga, a főnök, egy távoli rokon, a szomszéd, egy volt tanár vagy a gyerek osztályfőnöke... Végtelen a listája azoknak, akiknek nem akarjuk felfedni a bájainkat.

Forrás: Shutterstock

Nemrég olyan szállodában nyaraltam, ahol a szaunákba szigorúan csak meztelenül lehetett bemenni. Oké, a törölköző csücskét még az ölembe tudtam hajtani, de a fedetlen keblem miatt így is borzasztó kényelmetlenül éreztem magam. Nem úgy a férfiak. Közülük a legtöbben lustán elnyúltak a padokon, teljesen meztelenül. Ráadásul olyan pózokban, hogy ha részletezném a látványt, már nem jelenhetne meg ez a cikk.

És amúgy ez teljesen természetes is lenne, hiszen valójában nincs semmi olyasmi a ruháink alatt, amin meg kéne lepődni. Sőt, a melleimmel például kifejezetten elégedett is vagyok. De valahogy minket, lányokat világ életünkben arra nevelnek, hogy ezt a látványt szigorúan meg kell tartanunk a fürdőszoba vagy maximum a háló zárt ajtaja mögött.

Amikor egy tinilány buliba indulva kicsit jobban kipakolja azokat a ciciket, rögtön azzal fordítják vissza az ajtóból, hogy "Mit képzelsz, kisasszony, hogy nézel ki?! Gombolkozz be rendesen, nem kuplerájba mész!" Így aztán nem is csoda, ha a meztelenséggel vagy félmeztelenséggel nem az egyenletes barnulást vagy a fesztelen szaunázást társítjuk, hanem egy közönséges utcalányt. Ezen a berögződésen pedig magabiztos, felnőtt nőként sem könnyű azért túllépni.

Pedig a szégyenlősségem ellenére számomra hatalmas kérdés, hogy a női mell miért olyan takarandó, tabu dolog manapság. És amúgy mit oké megmutatni belőle? A mellbimbó elrejtése a lényeg, és egy hatalmas V dekoltázs teljesen rendben van? Esetleg kis "bimbótakaróval" még lehetne monokinizni? Ha a dirndl normális az Oktoberfesten, a monokini a strandon miért nem az?

Ráadásul amilyen bikiniket - vagy akár csak nyári felsőket - kapni manapság, esküszöm, hogy erotikusabban fest bennük a dekoltázsom, mintha nem lenne rajtam semmi. Ezért egy bizonyos kosárméret felett kénytelenek vagyunk hőségben is garbóban járni - vagy 40 biztosítótűvel igyekezni a helyén tartani az erkölcseinket.

Pedig ezek csak mellek, mindenkinek van valami hasonló.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek