40 felett jöttem rá, miért is kéne egészségesebben élnem...

Soha nem érdekelt a bícsbádi. Persze biztosan azért, mert soha nem volt. Mielőtt megszületett a gyerekem, túl vékony voltam, utána meg - ahogy mondani szokták - asszonyos.

A sport is része volt az életemnek, és most is az, de látványos eredménye sosem volt. Inkább csak jól éreztem magam tőle. Nyomasztott, hogy túl sokat ülök - iskolában, munkahelyen -, és úgy éreztem, hogy tennem kell ellene. És persze a jótékony hatásait is szeretem: megizzadok, kiürül a fejem, jó kedvem lesz. Nálam ez a mozgás öröme. De sosem volt kidolgozott izomzatom és kockahasam - sőt, inkább egy kis felesleg volt/van rajtam. Mert enni is szeretek.

Elképesztő vonzalmam van a szar ételek iránt. Imádom a csipszeket, a kólát, a gumicukrot. Ezeknek a mai, trendi változata a zöldségcsipsz, a light kóla és a vegán gumicukor. Lássuk be, jobban hangzanak, mint a korábbi társaik, de ugyanúgy sok kalória van bennük - meg élelmiszer-adalékanyagok...

Meggyőződésem, hogy ettől olyan finomak. Jó, a kóla meg a kátránytól. És persze azt is tudom, hogy normális mennyiségben ezeket is lehet fogyasztani. Csak az a problémám, hogy a "normális", mint mértékegység, objektíven nem létezik, ezért mindenkinek mást jelent. Nekem legtöbbször azt, hogy nem tudok megálljt parancsolni magamnak.

"Puhább lett a csípőm..."

Aztán egyszer csak elmúltam harminc. Ez csak annyiban számít, hogy harminc felett megváltozik a test ételigénye - minőség és mennyiség szempontjából is. És én, aki sosem voltam úszógumis vagy pocakos, egyszer csak észrevettem, hogy már az vagyok. Csak úgy hozzám ragadtak. Fel lehet úgy is fogni - és ebben óriási gyakorlatom van -, hogy ez csak egy kis husi.

Forrás: Shutterstock

Ahogy a kisfiam mondta, így puhább a csípőm, amikor felveszem őt. Vagy kapaszkodó, ahogyan a férjem hívta. Megtanultam előnyösen öltözködni: csak semmi haspóló meg szűk felső, helyette karcsúsított fazon, illetve igyekeztem inkább a dekoltázsomra terelni a figyelmet.

A gonosz zsigeri zsír...

Aztán elmúltam negyven is, és elmentem egy átfogó vizsgálatra, ahol megtudtam, hogy a zsigeri zsírom a normális érték felett van. Ez azt jelenti, hogy a belső szerveim el vannak zsírosodva. Persze van narancsbőröm is - kinek nincs? - meg plusz kilóim is, de ez új volt.

Mert mi is ez?

Viszcerális zsír, amely a hasüregben lévő belső szerveket veszi körül - vagyis ez adja az úszógumit. Ez volt az információ jobbik része. A rossz ezután jött: ezek a zsírok aktívabbak az anyagcserében, és hormonokat termelnek, amelyek negatív hatással vannak az egészségemre. Emiatt szívbetegség, stroke, magas vérnyomás, kettestípusú diabétesz, alvászavar és a rák bizonyos fajtái is kialakulhatnak.

Maga az úszógumi már annyira hozzám tartozott, hogy nem érdekelt. De ez? Most akkor mi lesz? Annyi sok dolgot teszek azért, hogy valamiben meghalhassak: például cigizek (néha), nem tartom be a közlekedési szabályokat, és napi több órát ülök egy monitor előtt kb. húsz éve. Oké, van felmentő dumám, mert valamiben meg kell halnom, nem élhetek örökké, de nem mindegy, milyen testben. És itt most nem a kinézetem számít, hanem a szervezetem helyes működése. Rájöttem, hogy ettől a zsírtól meg kell szabadulnom.

Állítólag nem olyan nehéz dolog... Csupán a kialakult szokásaimon kell változtatni?! És leszokni a műanyag tartalmú, rossz minőségű ételekről. Szerintetek sikerülni fog?

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?