Az élettel összeegyeztethetlen betegségem története...

Leizzadva riadtam fel az éjszaka közepén. Pánikrohamom lenne? Soha életemben nem éltem még át ilyet. És fogalmam sincs, mi az oka. Nem attól rettegek, hogy meghalhatok. Félek, és nem tudom, mitől. Beteg vagyok, és nem tudom, mitől...

Már több, mint egy hónapja kórházban vagyok. És nem értem, hogy kerültem ide. Egyik nap felkeltem a barátnőm mellől, kimentem a fürdőszobába, belenéztem a tükörbe, és csupa alvadt vér volt a szám. Valószínűleg az esti fogmosásnál elkezdett vérezni az ínyem, és a vérzés csak lassan állt el.

Elmentem orvoshoz, és a laborvizsgálat után kiderült, hogy kritikus szintre csökkent a vérmennyiségem, valamiért leállt a vértermelésem. Hogy mi lehet ennek az oka? Rejtély. Viszont azonnal be kell feküdnöm a kórházba, és amint lehet, vért kell kapnom. Mert "az élettel összeegyeztethetetlen betegségem van". Szépen fogalmazták meg azt, hogy kezelés nélkül hetek alatt meghalnék.

És még mindig fogalmuk sincs, mi lehet az oka. Minden leletem negatív, a testem pedig egyre jobban szétesik. Mert - amire eddig sosem gondoltam - a vérünk nagyon sok mindenért felelős. A vérlemezkék hiánya miatt a testem egy gyenge, sérülékeny burokká változott. Ha az oldalamon alszom, akkor csak attól, hogy a fogaim belülről nyomják a számat, 50 forintos nagyságú vérhólyagok keletkeznek. Ha ráülök a WC-re, és a könyökömmel megtámaszkodom a combomon, akkor véraláfutásos leszek. Ha elesek, és egy kicsit is beverem a fejem, agyvérzést kapok, és meghalok.

Érthetetlen számomra ez a helyzet. 25 éves vagyok, az áltagnál jobb fizikummal rendelkező férfi. Egy évvel ezelőtt pusztakezes kempó versenyt nyertem, most pedig az infúziós állványt sem vagyok képes egy kézzel átemelni a küszöbön. Pedig szinte elválaszthatatlanok vagyunk.

Az életem egy műanyag csövön függ, ami több zacskó vérkészítményhez van kötve. Ezekből napi több alkalommal csöpög belém valaki másnak a vére. Sápadt, roskatag árnyéka vagyok önmagamnak. Saját kriptám is van: kaptam egy elkülönített szobát, mert fehérvérsejtek hiányában az immunrendszerem is a padlón van.

A fizikai elgyötörtségnél viszont sokkal rosszabb a bizonytalanság. Mi lehet ez? Mit tudnak vele kezdeni? Egyik nap bejött a kezelőorvosom, és azt mondta, hogy talán leukémia lehet a háttérben. Megköszöntem az információt, majd amint kiment a kórteremből, ott folytattam a beszélgetést a barátnőmmel, ahol abbahagytam. Ő rám nézett és azt kérdezte:

  • Hallottad, mit mondott az orvos?
  • Igen, azt, hogy lehet, hogy leukémia.
  • És, ennyi? Ez nem rázott meg?
  • Figyelj, azt mondta, hogy LEHET. Miért akadjak ki valamin, ami még nem is biztos?
Forrás: Shutterstock

Egyszerre csak egy dologgal vagyok képes megküzdeni, mindig csak azzal, ami aznap vár rám. Ha még amiatt is elkezdenék aggódni, hogy mi lehet ennek az egésznek a vége, akkor beleőrülnék. És azt hiszem, úgy tudom legjobban meghálálni, hogy a szeretteim itt vannak mellettem, ha nem hagyom el magam. Próbálom minél inkább megnyugtatni őket, hogy nem vagyok ám olyan vacakul, mint amennyire kívülről látszik. Nem kell annyira aggódni, minden rendben lesz.

Persze ők is ezt teszik, de szörnyű dolog tehetetlenül nézni, ahogy valaki, akit szeretnek, napról napra fogy el. Ezt én is látom rajtuk. Láttam a barátnőmön, hogy sírt, miután kiküldték a vérvétel alatt - de hiába szúrtak meg 4 különböző helyen, nem sikerült... Mert már minden ér szét van durranva a karomban. De én akkor is igyekeztem nagyon mosolyogni, mondván: "Nem nagy dolog, hiszen ez már a napi rutin része." Talán, ha vele sikerül elhitetnem ezt, akkor én is elhiszem...

Ez 2011-ben volt. A második crista biopszia után kiderült, hogy a csontvelőm egy jelentős része elhalt. Ez a vizsgálat úgy zajlik, hogy egy kézifúróval belefúrnak a csípőcsontodba, kitépnek onnan egy darabot, és azt vizsgálják meg. Röhejesen elbagatellizáló, ha úgy írom le: nem volt kellemes érzés. De megérte, mert legalább el tudtunk indulni a gyógyulás irányába.

Aplasticus anaemia - ez a betegségem neve. És csontvelő-átültetésre lett volna szükségem, de mivel nincsenek testvéreim, alternatív megoldást kellett találni. A felét nem értettem annak, amit mondtak, de a lényege az volt, hogy teljesen lenullázzák az immunrendszeremet, és valami nyulakból kivont készítményt kapok, ami remélhetőleg segít beindítani a csontvelő termelésemet.

És segített is. Persze nem varázsütésre. Még hónapokig a kórházban kellett maradnom, és miután hazaengedtek, még időnként vissza kellett járnom vérutánpótlásért. Azóta sem derült ki, mi okozhatta a betegséget. Viszont az igen, hogy kik azok, akik mindig mellettem voltak, és lesznek is. Az akkori barátnőm már a feleségem, és van egy 4 éves lányunk. És hála az égnek, mindenki egészséges.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?