A kölcsönös a tisztelet a jó szülő-gyerek kapcsolat alapja

A tisztelet furcsa, gyakran vitatott dolog. Valami egészen megfoghatatlan. Vagy van, vagy nincs. De vajon milyen élethelyzetekben várható el? És egyáltalán elvárható-e? Vagy inkább csak kiérdemelhető?

Gyerekkorában mindig arra tanítják az embert, hogy tisztelje a többieket: a nőket, az időseket, az okos, tapasztalt embereket, és alapvetően minden tisztelhető embertársunkat. Ami azért néha eléggé érthetetlen elvárás, főleg egy gyermek számára. Arra viszont sok szülő egyáltalán nem fektet hangsúlyt, hogy a gyerekek méltóságát is éreztesse - hogy bizony, ő maga, a kicsi ember is tisztelhető. Sőt, ezt akár el is várhatja, alapvető joga van hozzá. 

Forrás: Shutterstock

Szülőként hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy nem feltétlenül kellene alá- és fölérendelő viszonyban lennünk a gyermekünkkel. Induljunk ki abból az alapigazságból, hogy a gyermek sosem akar megszületni. Kizárólag mi, felnőttek teszünk azért, hogy megfoganjon egy új élet, aki aztán a jelenlétével boldogítja és gazdagítja a világot.

Ebből kifolyólag nekünk minden felelősséget fel kell vállalnunk, ami a szülőséggel együtt jár. Első perctől kezdve mi alakítjuk a gyermekünk személyiségét, jellemét - vagyis nagyon nem mindegy, mit sugárzunk felé - főleg az első 3 legérzékenyebb évben. Természetesen a legtöbb, amit adhatunk neki, hogy szeretjük.

Persze nemcsak a kicsik, mi magunk is változunk, alakulunk egész életünk során, így a gyermeket ért hatások 3 éves kor után is éppen annyira fontosak. Sőt, innentől talán még inkább átgondolandó, hogy miként kezeljük a különböző szituációkat - mivel ekkor kezd el tudatosan gondolkodni és cselekedni.

Miután én már háromszoros anyuka vagyok, elmondhatom magamról, hogy elég hosszas tanulási fázison vagyok túl: a legidősebb 20 éves, a középső 17, a legkisebb pedig 12. Sokféle élethelyzetben kellett kezelnem a velük kapcsolatos problémákat, és átértékelnem a hozzájuk fűződő viszonyomat. És ez nem mindig könnyű, hiszen a gyerek és a szülő véleménye számos esetben különbözik, nem beszélve a problémamegoldó módszereikről...

Ám jóval könnyebb a konfliktusok megoldása, ha kezdettől fogva szeretetteljes kapcsolat van a felek között - mi több, bizalmas és elfogadó a családi légkör. Hiszen az ilyesfajta viszonyban akaratlanul is kialakul a kölcsönös tisztelet. Teljesen magától értetődő lesz, hogy csak akkor várhat el tiszteletet az ember, ha ő maga is képes ezt megadni a másiknak. Legyen az akár egy gyermek is.

Forrás: Shutterstock

Ebből kifolyólag el kell fogadni a fiatalabb generáció döntéseit is. Nem érdemes szülőként azon görcsölni, hogy mi van akkor, ha rossz döntést hoz. Mert tényleg, mi van akkor? Senki sem tud más hibájából tanulni, ezért magunknak kell elkövetnünk azokat, így tanulhatunk belőlük. Mert az ember gyarló: mindig azt hiszi, hogy neki majd sikerül, ami korábban másoknak nem.

Mind így voltunk/vagyunk ezzel, vagyis senkit sem tudunk megóvni a botlásaitól. Neki kell átugrania a saját árnyékát, mi csak segíthetünk neki ügyesen lavírozni az útvesztőben - tisztelve az általa hozott döntéseket. Hiszen nem a saját álmainkat és vágyainkat kell megvalósítanunk a gyerekünkben. Neki megvannak a sajátjai. És ezeket is tiszteletben KELL tartanunk. Nem mondom, hogy ez mindig könnyű.

Sőt, néha az ember úgy érzi, nem éli túl.

Nem éli túl a dackorszakot,

nem éli túl a kamaszkort,

nem éli túl a leválást.

DE: mivel kezdettől fogva kölcsönösen tiszteljük egymást, elfogadjuk, hogy nem mindig vagyunk egy nézőponton. Persze alapvetően ennek az egésznek csakis akkor van értelme, ha mindez benned is egészen mélyen gyökerezik, és ezt sugárzod felé. Bizalmat és tiszteletet.

És ha ügyesen irányítod, akkor sosem kell megkérdőjelezned a nagyobb döntéseit, hiszen te vagy előtte a minta: a szerethető, tisztelhető szülőmodell, aki persze nem félisten, hanem esendő ember, aki maga is követett és követ el hibákat. De ezekből aztán elindul egy tanulási folyamat, amitől erősebbek és még inkább tisztelhetők leszünk. És persze mi is nagyobb elfogadásra és tiszteletre leszünk képesek.

Szerinted fontos, hogy ne csak a gyerek tisztelje a szüleit, hanem fordítva is így legyen?

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?