A szépség relatívabb, mint gondolnád!

Amikor ránézel valamire, rögtön meg tudod állapítani, hogy az adott dolog szép, vagy sem. De amikor rákérdezel, hogy miért, a válasz már nem ilyen egyszerű.

Sőt, szinte megválaszolhatatlan. Ha pedig végigtekintesz az emberiség történetén, felmerülhet benned a kérdés: az ízlésem valóban az én ízlésem, vagy csak a korszakot tükrözöm, amelyben élek?

A test szépsége

Hetedikesek voltunk, amikor egy rajzórán, a művészet fejlődése témakörben megismerkedtünk a Willendorfi Vénusz szoborral. Kiskamaszok voltunk, így már a szobor meztelensége is nevetésre késztetett minket. De amikor a tanár arról beszélt, hogy ez az alkotás korának nőideálját ábrázolja, az osztály dőlt a röhögéstől.

Az őskorban azt látták szépnek, ha egy nő hatalmas mellekkel, óriási vénuszdombbal, nagy, kerek fenékkel és hassal volt megáldva. Abban a korban, ahol az éhezés és a túlélés körül forgott az élet, ez a testalkat volt a termékenység és az életrevalóság jelképe.

Forrás: Wikipedia

Ma már szinte mindenki vékonyabb szeretne lenni, mint amilyen. Mert azt, aki karcsú, nemcsak, hogy szépnek látjuk, de ezt a testalkatot összekötöttük az egészséggel, a boldogsággal és a sikerességgel is.

Miért?

Mert a jóléti társadalomnak köszönhetően olyan egészségügyi problémákkal szembesültünk, mint például az elhízás vagy a cukorbetegség. Erre pedig az a társadalom válasza, hogy szépnek és sikeresnek látjuk azt az embert, aki tudatos kontroll alatt tartja a testét. Igaz tehát az, hogy amit szépnek látok, az valójában csak egy reakció a korom egészségügyi és társadalmi helyzetére?

A művészet szépsége

Amikor valaki művészettel foglalkozik, hamar szembe találja magát az aranymetszés fogalmával, ami tulajdonképpen egy matematikai aránypárt jelent. Azt a festményt, amit az aranymetszés szabályainak megfelelően festenek meg, harmonikusnak látjuk. Azt mondjuk rá, hogy szép. Vajon ha ez igaz, akkor egy festményben az alkotás mélyén meglapuló matematikát találjuk szépnek?

Ma egy impresszionista festmény több millióért cserél gazdát, és szépnek látjuk ezeket az alkotásokat. Pedig a 19. század végén, amikor az első ilyen művek megjelentek, csak azért állította ki őket a Salon (A Francia Akadémia hivatalos kiállító intézménye), hogy a látogatók kinevethessék. Ezek a művészek ugyanúgy ismerték és alkalmazták az aranymetszés szabályait, ahogy az elődeik, az emberek mégsem látták szépnek a képeiket.

Édouard Manet: Olympia (1863)Forrás: Wikipedia

Vajon azok a kortárs alkotások, amelyekre ma lekicsinylően nézünk, mit fognak jelenteni a négy-öt generációval későbbi kor műélvezőinek? Szépnek fogják látni azt, amit mi nem? És ha igen, akkor miért?

Akkor nincs is olyan, hogy "szép"?

A szépség nem definiálható. Beszélhetünk korszellemről, aranymetszésről vagy akár divatról, amikor megpróbáljuk meghatározni, a szépség megtapasztalása mindig egy teljesen személyes, szubjektív élmény. Ezért mindenki mást és mást fog szépnek látni, azokon a határokon belül, amit az a korszak vagy a földrajzi helyzete határoz meg, amelyben él.

"Én olyan ronda vagyok" - mondtam egyszer a mamámnak, miközben a tükör előtt próbáltam egy ruhát, amit varrt nekem. "Bolondság. - mondta - A világ úgy lett teremtve, hogy legyen valaki, akinek te vagy a legeslegszebb." Akkor nem hittem el, de ma már én is ugyanezt mondanám. Mert így igaz!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?