Erika évekig nem értette, hogy mi van ezzel a mell dologgal. Vagy nagy, vagy kicsi, vagy lóg, vagy olyan, mintha nem is lenne - hallotta az osztálytársaitól.
Ő eleve későn lett nagylány. Vele az ilyen típusú dolgok mindig sokkal később történtek meg. Volt olyan lány az osztályában, aki már ötödikes korában menstruált - ő elballagott nyolcadikból, és még mindig nem. Akkoriban az volt a menő, aki nem öltözött át tesi órára. Óra előtti szünetben oda kellett menni a tesi szertárhoz, és a tanárnő fülébe súgni: ha lehet, a mai órát kihagynám. A tanárnő megkérdezte, miért, de csak megszokásból.
Megértette és elfogadta - mert ez még abban a korban volt, amikor már volt betét, de azon a vidéken, ahol felnőtt, még inkább a vatta volt divat. Na, tessék elképzelni, milyen egy fiúkkal közös órán úgy mozogni tornadresszben, hogy vattacsomó van a bugyiban. A tampon? Persze, volt az is, de azt csak azok a lányok használták, akik már nem voltak szüzek. Ezek olyan ki nem mondott dolgok voltak, amiket mindenki tudott...
Aztán meg a mell. Sokáig úgy csúfolták, hogy "elöl deszka, hátul léc" - aztán mégiscsak kinőtt valami: kicsi, formás, semmi baja nem volt vele. A többi lány sem hordott melltartót, így ő sem. Minek? Minden a helyén volt, eszébe sem jutott. Aztán egyszer Ceglédnél, a vonaton beszóltak neki a kupéban ülő öregasszonyok, hogy milyen szabados lány lehet - biztos arra vár, hogy megcsöcsöréssze valaki, ilyet hogy lehet már tenni!? Egészen Abonyig ért a vonat, mire leesett neki: az lehet a baj, hogy nincs rajta melltartó.
Másnap reggel meg is vette élete első 70B-s kényszerítő eszközét - mert neki az volt. Megszűnt a szabad mozgás: akármit csinált, a melle a tartóban maradt. Később aztán nagyobbak lettek, főleg, amikor kisbabát várt, meg szoptatott. Pardon, elírás: szoptatott volna. Ugyanis ahogy az orvos mondta: "Az emlő nem töltötte be biológiai funkcióját."
Mivel a lánya keresztben feküdt a hasában, császárral szült, és a tej sem lövellt be csak négy nap múlva - akkor is csak az egyikbe. Élete legviccesebb és legbizarrabb megjegyzése is ehhez kapcsolódik, amit a testvérétől kapott. Otthon várta a lelkes rokonságot az ötnapos babával, amikor az öccse ajtót nyitott, és így szólt: "Tudod, hogy az egyik melled kétszer akkora, mint a másik?"
Tudta, persze, hogy tudta. De ő úgy gondolta, hogy akkor is szoptat - ha csak egy ciciből, akkor úgy. Igen, ahogyan egy kezdő, rutintalan anyuka képzeli. Talán kétszer sikerült mindössze, iszonyú szenvedések árán, majd pár nap múlva el is apadt a tej. De nyomot hagyott: az egyik melle sokkal nagyobb lett, mint a másik.
Szemmel láthatóan. Kézzel foghatóan... Volt hozzá elmélete: a terhesség alatt ugyanis a lába is megnőtt, és az is felemásan - de legalább szimmetrikusan a mellével. A bal oldali a nagyobb, mindkét helyen. Innentől kezdve fel sem merült soha, hogy melltartó nélkül menjen bárhová is. Bár a melltartó vásárlás sem volt kis feladat, de azért lehetett kezelni a problémát.
Aki viselt már melltartót nyári kánikulában, az pontosan tudja, hogy melyik a nap legjobb része: az, amikor az ember lánya hazaér, és leveszi azt a páncélt. Ami meleg, és akkor is van benne műszál, ha azt mondják, hogy nincs - és olyan, mintha megfőznék benne a ciciket. Az milyen, hogy mellből izzad valaki? Hát, Erikának ez is összejött. Ezért nyáron, a melegben kizárólag fehéret hord, mert azon nem látszik annyira. Olyan miért nincs, hogy mellalj botox?
Az évek alatt szépen összeszoktak, Erika és a kicsi - de különböző méretű - mellei. Hitte, hogy ő lesz az, akinek mindig jó lesz így - nem történhet semmi olyan, ami ezen a jó viszonyon változtatni tudna. Csak egyvalamit felejtett el: azt a fránya gravitációt. Nem, nem akar semmit megműttetni még, de már nem elutasító a gondolattal - majd ha szükséges, ha már annyira zavarja. De az is lehet, hogy csak a gravitációt kellene betiltani - az egyszerűbb...
Erika történetét Törőcsik Edit jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
