Én azonban most nem a monogám kapcsolaton belüli hűtlenségről fogok írni, hanem a szexuálisan nyitott emberek kapcsolatáról: az etikus nem monogámiáról. És hogy miért (nem) létezik.
Ahhoz, hogy erről beszéljünk, első körben tegyük félre az ítélkezést: igen, vannak olyan emberek, akik akkor is igénylik a változatosságot, ha egyébként szerelmesnek érzik magukat. Ezt számomra is nehéz elképzelni, hiszen én egész életemben monogám kapcsolatban éltem - de nem vagyunk egyformák.
Akadnak emellett olyanok is, akik még csak romantikus társulásra sem vágynak, remekül érzik magukat magányos farkasként, a szexuális szükségleteiket azonban nem szándékoznak elfojtani.
Filozofálhatunk arról, hogy ez helyes-e vagy sem, illetve milyen esetleges pszichés háttere van/lehet az ilyen attitűdnek, de ettől még a lényeg nem változik: nem mindenki monogám, és ezen az emberiség történelme során még semmilyen szabály vagy törvény nem változtatott.
Ennek három látszólag egyszerű feltétele van:
Jól hangzik, ugye? Ebben az esetben a hasonló a hasonlóval találkozik, a nem monogámok megtalálják egymást, hogy a nekik tetsző módon élhessenek.
Persze ez a három feltétel nem mindig teljesül könnyen: jól tudjuk, hogy sokan nem önszántukból lépnek egy ilyen kapcsolatba: egyszerűen kompromisszumot kötnek, mert tudják, hogy a párjuk "nagy természetű". Még gyakoribb, hogy kezdetben a monogám címkét kapja a kapcsolat, és csak később - amikor már a kötődésen túl kötöttségek is vannak - derül fény a külön utakra. Ekkor eldöntheti az eredetileg monogám fél, hogy megszokja, vagy megszökik...
Az a kérdés is felmerül, hogy ki mennyire veszi ki a részét a házimunkából és a gyereknevelés terheiből. A plusz partner társaságát ugyanis annak van több lehetősége élvezni, akinek van rá ideje, energiája. Márpedig amíg a friss felmérések sorra azt igazolják, hogy az otthoni teendők 70-80 százalékban a nőkre hárulnak a munkájuk mellett, nem kell hozzá matek zseninek lenni, hogy belássuk, aligha maradhat idejük és energiájuk a "külön utakra". Legalábbis nem mindig annyi, mint férfi társaiknak.
Sok nő emellett önmagának sem vallja be, ha nem épp monogám alkat. Óriási a szocializációs nyomás: míg a férfiak "röptében a legyet" attitűdje szinte elvárás (sokszor az érintettek számára is nyomasztó módon), a nő legfeljebb a "ribanc" jelzőt kapja, ha egyszerre több partnere van.
Mindez alaposan árnyalja az etikus nem monogámia kétségkívül jól hangzó kérdését. Ugyanakkor egy dolog biztos: ha mindenki a kezdetektől felvállalja a habitusát, kisebb az esélye a sérülésnek. Ha a társadalom "mindenki muszáj, hogy monogám legyen" hazugsága helyett végre BESZÉLÜNK az etikus nem monogámiáról, az azt nehezítő, gátló tényezőkről, kisebb az esélye a zsákbamacskának, az önhazugságoknak és a megcsalásnak... És persze az egyenlőtlenségnek is.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.