Testi fenyítés, mint nevelési eszköz?

A Balaton 26 fokos, kellemes meleg - a fiam ott lubickol benn az apjával. Egy fa alatt keresek menedéket a könyvemmel. Egyszer csak észreveszek egy nagydarab, magas apukát, aki épp a kicsiny, 4 éves forma kislányát szidja. A gyermek még a tó felé rohanna, a férfi pedig anyához és a kistesóhoz a plédre. "Nem akarom! " - kiáltja a pöttöm.

Apa egyre mérgesebb, felkapja a kislányt, aki hirtelen kalimpálni és sírni kezd. Elég hangosan sír. Apát ez nem hatja meg, még dühösebb lesz. "Hagyd már abba!" - kiáltja magából kikelve. Aztán ráüt a fenekére. Felszalad a szemöldököm. Apa kb. 100 kilós. A kislány azon kívül, hogy sír, és hajtogatja, hogy "nem akarom", nem csinál semmit.

Nem üt többet. Helyette leteszi: "Én nem foglalkozom veled." És otthagyja. A strandon. A Balatontól 100 méterre. Faképnél hagyja a 4 évest. A kislány elnyargal a másik irányba. Tettre készen figyelem: ha kell, megyek utána a tóba. Anya közben elindult, a kislány is látja már. Pajkosan nevet, kicsit szalad, de csak annyira, hogy a nő könnyen elkaphassa. Anya is nevet vele. Aztán szelíden magyaráz neki. Hamarosan a fa alatt vannak a pléden, apával.

Eszembe jutott erről egy nemrég felröppent hír, mely szerint egy amerikai iskolában újból bevezették a testi fenyítést, mint lehetséges büntetést. Futótűzként terjed az interneten, szélsőségesen megosztva a kommentelőket.

A helyzet azonban az, hogy a "mai fiatalok" mindig rosszabbak, mint a korábbi generáció fiataljai - ez a probléma évszázadok óta fennáll. Azonban a társadalmi szabályok nem állandóak. A 20. század vége óta olyan robbanásszerű változások történtek, amik szinte ellehetetlenítik, hogy egy konzervatív értékrend szerint nevelődött, 70 éves nagymama megértse a kamasz unokája első világbeli virtuális problémáit.

Ez a gond nyilvánvalóan tetten érhető az oktatásban is. Míg a mai gyerekeknek a tablet, a Wikipédia, az okostelefon lenne a kézenfekvő oktatási eszköz, addig az idősebb pedagógusok ragaszkodnak a régebbi, bevált módszerekhez. Ez pedig óhatatlanul konfliktusba torkollik.

Lássuk meg az ellentétet az erélyesen tekintélyt parancsoló pedagógus és a diákjait megalázó tanár között! Puskáztál? Jár a körmös. Nincs kész a házid? Térdepelj kukoricára! Lökdösted a padtársadat? Jöhet a seggrepacsi. Mindezt az osztálytársak szeme láttára. Az egész egy módszeres egórombolás, egy fejlődésben lévő kis ember megszégyenítése.

Az elmúlt évtizedekben számos pszichológiai tanulmány támasztotta alá, hogy a rendszeres verés nemhogy együttműködőbbé, hanem kimondottan agresszívabbá teszi a gyerekeket. És azt is bizonyították, hogy nem jó, ha egy gyermek a fizikai bántalmazás mintáját alkalmazza felnőtt korában a társas kapcsolataiban.

Számomra teljesen egyértelmű, hogy ha a gyermekem iskolájában hasonló szabályt vezetnének be, azonnal intézményt váltanék. Mert nemcsak az zavarna, hogy a fiamat adott esetben megverik, hanem az is, ha azt látná, hogy másokat vernek. Én arra tanítom a fiamat, hogy ha azt látja, hogy valakit vernek, akkor ne nézze tétlenül, próbálja megvédeni a gyengébbet. Nem ezt szeretné mindenki megtanítani?

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock