Te melyik életformát választanád: családos vagy egyedülálló?

Pedig mi, emberek számtalan örömforrást választhatunk az életünkben - szemben az állatokkal, amelyek ösztöneik fogságában, a választás szabadsága nélkül teszik a dolgukat. Párt keresnek, utódot nemzenek, gondoskodnak róluk, majd útjukra bocsátják őket.

Ma már megbélyegzés és kényszer nélkül dönthetünk, hogy mit szeretnénk kapni az életünktől, és ez jó így. De ettől még fel kell hívni a figyelmet, hogy milyen felelősséggel jár ez a döntés. A hatalom ugyanis, amit kezünkbe adott a természet, veszélyes is lehet. Mert bármilyen életforma mellett tesszük is le a voksunkat, a választásaink egy idő után visszafordíthatatlanok lesznek.

Boldogan élnek, míg meg nem...

A népmesékben az első két fiú mindig a könnyebb utat járja, de sosem nyer. A legkisebb nem hátrál meg a nehézségektől, és megkapja, ami a régi mesemondók szerint a legfontosabb: összeházasodhat a szerelmével, hogy életük végéig együtt éljenek. Ha viszont ma költenénk népmesét, mindenki meséje másképp érne véget.

• Néhány főhős magányba zárkózna.
• Mások az összes királylányt vagy királyfit elcsábítanák, hogy így szerezzenek dicsőséget.
• Olyan is akadna, aki mellett elrohanna az élet, és még mindig nem tudná, mit akar.
• És sokunknál ma is ott lenne a hagyományos befejezés: "Összeházasodtak, majd boldogan(?) éltek, míg meg nem haltak."

Persze, mindannyian tudjuk, hogy - bár a mesék így érnek véget - egy igazi házasság története a lakodalommal kezdődik. A főhősök ezután sosem tudhatják, milyen akadály vár rájuk, és a boldogság kulcsát sem adja senki a kezükbe.

Ez azért elég komoly kihívás, akár meg is rémülhetnénk tőle. De ha visszatekintünk a történelemre, látjuk, hogy soha semmi nem volt könnyű. Az emberek mindig szenvedtek valamitől - egymástól vagy önmaguktól, korlátaiktól vagy könnyelműségüktől. A visszaemlékezőket hallgatva mégis úgy tűnik, hogy bármely korban éltek is, azok voltak előnyben, akiknek volt kivel összekapaszkodni.

Senkinek nem lehet megmondani, hogy melyik utat válassza, de arra lehet (sőt, kell!) kérni, hogy vegye komolyan a döntést. Hogy miután elmúlt húszéves, üljön le magával, egyszer, kétszer, sokszor, és tisztázza, mit szeretne kapni az élettől, és mit hajlandó adni cserébe.

Annak tudatában tegye le a voksát, hogy az előtte álló évtizedek megismételhetetlenek. Ne az alapján döntsön, hogy mi a könnyebb, és mi a nehezebb, hanem, hogy hitelesnek és értékesnek lássa az életútját akkor is, ha az utolsó éveiből visszatekint.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock