Ez persze nem azt jelenti, hogy állandó gyanakvással vizsgáljuk az óvó néni, vagy a fociedző minden mozdulatát. Szerencsére rengeteg kiváló szakember végzi a dolgát csemetéink körül. Sajnos azonban az is tény, hogy a pedofilok szívesen választanak olyan szakmát, ahol gyermekek közelébe kerülhetnek.
Éppen ezért ajánlott minden olyan felnőttel, aki a kicsi közelébe kerül, legalább egyszer (de inkább többször) személyesen is találkozni. Vannak tipikus gesztusok, amiket egy kisgyerek még nem értékel furcsának, mi felnőttek, azonban észlelhetjük, ha az illető átlépi azt a bizonyos "normális" határt.
Ahhoz, hogy egy kisgyerek bizalommal beszámoljon az őt ért zaklatásról, alapvető feltétel, hogy a családban zavar nélkül kezeljék a szexualitással kapcsolatos témákat. Már óvodás korban meg kell tanítani a kicsit a nemi szervek azon megnevezésére, amit otthon bátran kimondhat. Meg kell hallgatni, és (persze a korához mérten) válaszolni kell az ezzel kapcsolatos kérdéseire.
Ha így teszünk, jóval nagyobb esélyünk van rá, hogy elmeséli, ha egy idegen bácsi a kukijához/nunijához nyúlt - szemben azokkal a gyerekkel, akik tudják, hogy már a kuki/nuni szó említésekor is rászólnának a szüleik.
Már 3-4 éves korban érdemes elmagyarázni a gyereknek, hogy melyek azok a testrészei, ahová idegen nénik és bácsik sosem nyúlhatnak. Apa barátja sem, anya kollégája sem, a szomszéd néni sem, stb. Meg kell tanítani, hogy (bár egyébként szófogadással tartozik a felnőtteknek) a nemi szervének érintését bármikor elutasíthatja.
Sőt, el is kell utasítania, akár hangosan kiabálva! Természetesen a kivételeket is el kell magyarázni: ha anya elviszi a doktor bácsihoz, akkor a doktor bácsi hozzányúlhat a fütyijéhez. De ő is csak anya vagy apa jelenlétében.
Természetesen nem csak a szexuális zaklatás lehet az oka annak, ha egy gyerek hirtelen nem akar járni egy foglalkozásra, amit korábban imádott, esetleg váratlanul agresszívvá vagy visszahúzódóvá válik. Ez csak az egyike a lehetséges válaszoknak.
Mindenképpen utána kell járni, mi okozta a változást! Érdemes sokat és figyelmesen beszélgetni a gyerekkel, illetve rákérdezni a foglalkozást vezető felnőtteknél, vajon ők miben látják a dolog magyarázatát.
Bármilyen sablonos tanácsnak is tűnik, mindennél fontosabb, hogy napi szinten beszélgessünk a gyerekkel! Meg kell szoknia, hogy minden élményéről bizalommal beszámolhat, legyen az jó vagy rossz, klassz vagy ciki. Csak így van esély rá, hogy azt is el merje mesélni, ha netán olyan zavarba ejtő, undorító vagy ijesztő dolog történik vele, mint egy szexuális zaklatás...
Rettegni nem kell, de odafigyelni igen! Így nagyobb eséllyel észrevehetjük, ha valaki rossz szándékkal közeledik a gyermekeinkhez.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.