Félreértés ne essék, überfantasztikus-csillámpónis-extatikus érzés édes magzataim nevelése, még egyedül is. Én akartam elválni, jobb így, punktum.
De ha az élethelyzetet nézzük, igényel némi (iszonyat sok) logisztikát, hogy egyensúlyt tudjak teremteni az életem többi területén is. Mert lemondani bármiről? Hát, az nem nagyon megy. Ha még a főiskolán lennék, és ez egy tanulmány vagy ne adj' isten, szakdolgozat lenne, biztos ezt a címet adnám neki: A gyermeküket egyedül nevelő anyák dilemmatikus háromszögének elemzése, és megoldási stratégiák az egyén szintjén. De a fenti cím jobban leírja a valóságot.
Munkám során megismertem a bűvös "befektetési háromszöget", mely - mint ahogy a nevében is benne van - befektetésekre vonatkozik. A háromszög csúcspontjaiban egy-egy fontos terület található: hozzáférhetőség, biztonság és hozam. Ugye, hogy egy befektetés esetén milyen fontosnak tartjuk mindhármat?
Viszont ennek a cuki, de gonosz háromszögnek van egy szabálya: ha 2 csúcsa erős, akkor a harmadik kötelező módon gyenge - vagyis mind a három szempontot nem lehet egyszerre érvényesíteni. Magyarán, válassz kettőt, ami fontos - annak tudatában, hogy a harmadik sérül(het). Ennyit a pénzügyekről, köszi, ha még itt vagy. :D
Egyedülálló anyaként ez a háromszög nagyon megragadta a figyelmemet, ezért elkészítettem a sajátomat: az életemre vetítve, azt a három területet vettem alapul, ami úgy gondolom, hogy a legtöbb embernek prioritás:
- Gyerekek: gondozásuk, nevelésük, velük való törődés.
- Munka: karrier, pénz, szakmai előmenetel stb.
- Magánélet: énidő, szerelmi élet, barátok, szórakozás.
Észrevettem, hogy valóban csak két területre tudok koncentrálni egyszerre. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, de hiába akartam egyszerre mind a hármat, sosem ment.
- Ha a gyerekeimre és a magánéletemre koncentráltam, nem tudtam elegendő figyelmet fordítani a munkámra.
- Ha a munkámra és a magánéletemre, akkor úgy éreztem, kevés időt szentelek a gyerekeimnek.
- Ha a munkára és a gyerekekre, akkor búcsút inthettem az énidőnek - és persze a szerelmi életnek és társainak.
40 milliós kérdés: melyik két terület legyen kiemelt?
A csemeték nyilván mindenképp benne vannak a pikszisben, de mivel már rég letettem arról, hogy a tökéletes anya jelmezébe bújtassam önmagam - vállalom, hogy van olyan nap, ami mondjuk a munkáról és az énidőről szól. (Ez nem jelenti azt, hogy zéró figyelem koncentrálódik a gyerkőcökre, csupán annyit, hogy a másik kettő hangsúlyosabb.)
Persze ilyenkor nyilván lelkiismeret-furdalással küzdök, és lázas kompenzálásba kezdek. Mégis az a hipotézisem, hogy egy dolgozó, karriert építeni vágyó, gyermekkel rendelkező, egyedülálló anya a három terület közül egyszerre, egy időszakban maximum kettőre tud koncentrálni, a harmadik sérül.
Továbbá ezek a területek időszakosan váltakoz(hat)nak. Ez végülis a saját megoldási stratégiám is: a hangsúlyos kettőt váltogatom, arra az időszakra a harmadik picit háttérbe szorul. Aztán csere. Ennek sajnos az a következménye, hogy a hátrányban maradt harmadiknál be kell hozni a "lemaradást".
Őszinte elismerésem, ha valaki profi zsonglőr szintjén tud egyensúlyozni mindhárom tányérral egyszerre, és nem kell soha semmiről lemondania. Nálam törtek a tányérok... Lehetséges vajon eljutni oda, hogy ne törjön a tányér?
Zsonglőrök, mi a véleményetek?
Kozma Beatrix
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
