Csakhogy a legjobb szándék is könnyen a visszájára fordulhat. Ugyanis ami az egyik csoport szempontjából pozitív diszkrimináció, az a másik csoportot nagyon is hátrányosan érintheti - pláne, ha a "bármi áron keresztülvisszük" a jelszó. Legalábbis erről számol be Veronika, aki 2 éve dolgozik egy multiban, és testközelből látja a dolgokat. És felfigyelt néhány érdekességre:
Először persze nagyon szimpatikus volt neki, mennyire odafigyel a cég, hogy egyenlően osszák szét a különböző pozíciókat férfiak és nők között. De egy idő után felmerült benne a kérdés: vajon őt - mint nőt - csak azért vették fel annak idején, hogy javítsa a statisztikát, vagy tényleg alkalmasabb volt a többi jelentkezőnél? Ez a kérdés egyrészt saját önbecsülését is rosszul érintette, másrészt az igazságérzetét is bántani kezdte.
Sajnos a kétségeit és felháborodását tovább növelte, amikor ő maga került olyan pozícióba, hogy jelentkezőket interjúztathatott. Az állásinterjúra besétáló teljesen megegyező kvalifikációval rendelkező férfiak és nők közül rendre a nőket vették fel... Sőt, komoly gondot jelentett, ha mondjuk, a legalkalmasabb jelölt történetesen férfi volt - így viszont rontotta volna a statisztikát... Márpedig a számok makacs dolgok, és a multiknál szigorú követelmény, hogy nőknek és férfiaknak fele-fele arányban kell dolgozniuk a cégben.
"Ezzel tulajdonképpen nem is lenne baj - mondja Veronika-, ha nem párosulna azzal, hogy mindezt akkor is kierőszakolják, ha éppen nem kellene." Ez egyrészt szomorú, másrészt diszkrimináció. Habár pozitív diszkrimináció, de attól még megkülönböztetés. Vagyis pont a lényeg vész el.
Hasonló elven működnek az előléptetések is. Veronika elkerekedő szemekkel figyelte, hogy a női vezetők gyakorlatilag védett személynek minősülnek. Akkor is, ha képtelenek együttműködni saját csapatukkal. Ilyen esetben sem a női főnöknek kell mennie, hanem megvárják, amíg a beosztottai dobják be a törölközőt. Merthogy a kirúgás töménytelen papírmunkával jár, és ugye a - fent említett - statisztikának sem tesz jót.
De nem csak a "nagy" dolgokban vette észre, hogy igazságtalanul bánnak a férfi munkatársakkal: míg mondjuk, Veronika a meleg nyári napokon gond nélkül mehet szandálban és nyári ruhában (azért nem strandruhában) dolgozni, addig a férfi kollégáinak illik (értsd: kötelező) zárt cipőben és hosszú nadrágban ülni a gép előtt.
Persze az éremnek két oldala van, és egyelőre a pozitívumok vannak túlsúlyban. Veronika nem győzi hangsúlyozni, hogy természetesen örül, hogy egy olyan cégnél dolgozhat, ahol a nőknek nem kell aggódniuk, hogy törést jelent majd a karrierjükben a gyerekvállalás. Vagyis nem kell attól tartani, hogy ha teherbe esel, akkor jó eséllyel búcsút inthetsz a munkahelyednek - de a pozíciódnak biztos.
Sőt, a cég, ahol ő dolgozik, kifejezetten figyelmet fordít a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésére. Ahogy arra is, hogy minél sokszínűbbek legyenek a csapatok, akik pont emiatt a világot is sokféle nézőpont alapján szemlélik.
Kétségtelenül kijelenthetjük, hogy összességében jó úton járnak a hasonló elveket követő cégek. Csak arra kellene vigyázni, hogy mindez a nagy "egyenlőségre, sokszínűségre törekvés" ne forduljon át a saját maga paródiájába. A szentséges statisztikát sokkal rugalmasabban kéne kezelni, hiszen ha pusztán az alapján vesznek fel valakit, mert nő/félvér/homoszexuális, akkor az minden, csak nem egyenlő elbírálás.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.