A legjobb természetű kicsinél is adódik olyan helyzet, amikor nem fogad szót. És a legjobb természetű szülőnél is elszakad néha a cérna... Máris kész a konfliktus. Szemed fénye sír, duzzog, netán vitatkozik, te pedig dühös vagy, kiabálsz, és el vagy keseredve.
Hogyan fegyelmezzünk "jól"?
Ez a legalapvetőbb szabály. A méltósághoz minden emberi lénynek joga van, legyen bármilyen aprócska is. Megalázni nem csak a klasszikus értelemben lehet egy kicsit: "Most pedig odaállsz a csoport elé, és elmondod mindenkinek, hogy lepisilted az ágyat, mert lusta voltál időben kimenni a vécére." Sok szülő akaratlanul esik ebbe a hibába, pusztán azért, mert nem gondolja át a reakcióit.
Például, ha egy étteremben százszor rászólsz a hatévesre, hogy ne hadonásszon a pohár fölött, mert fel fogja lökni - aztán a pohár persze végül mégis felborul. Dühös leszel, hiszen előre láttad, hogy ez fog történni, ráadásul téged is feszélyez a helyzet.
Mégis, ha már megtörtént a baj, fölösleges nagy hűhót csapni. Nem helyes hangosan leszúrni a gyereket, hogy "Nézd meg, mit csináltál! Csupa narancslé lett a terítő, most mit gondolnak a pincér nénik?!" Épp elég büntetés neki, hogy az ügyetlensége miatt több ember előtt megszégyenült. Ne alázd meg azzal, hogy még jobban felhívod a figyelmet a hibájára! Mutasd meg, hogyan kell gyorsan felitatni szalvétával a kiborult folyadékot, közben pedig halkan magyarázd el, hogy ha megfogadta volna a tanácsodat, mindezt elkerülhette volna!
Kiabálni értelmetlen dolog, néha mégis előfordul a legjobb szülőkkel is. Ha úgy érzed, hogy túlreagáltad a dolgot, ne szégyellj leülni és megbeszélni a csemetével. Ismerd el, hogy időnként a felnőttek is hibáznak!
Nyugodtan mondhatod: "Sajnálom, amiért kiabáltam veled délután. Nem kellett volna, de nagyon fáradt voltam, és elvesztettem a fejem. Ígérem, hogy máskor igyekszem ezt elkerülni, de te is hibáztál, mert...." És itt jöhet a konkrét eset kibeszélése.
Szülőként akkor vagyunk hitelesek, ha következetesek az elvárásaink. De néha muszáj rugalmasnak lenni. A legjobb gyerek is fárasztóbb és kelekótyább a szokásosnál, ha hosszabb ideig nem csinálhatja azt, amit megszokott. Épp ezért, mondjuk, egy esős héten, mikor a mozgékony kicsi napokig a négy fal közé szorul, légy megértőbb!
Ez nem azt jelenti, hogy mindent eltűrsz, és teljesen felborítod az addig felállított határokat. De agyonbüntetni sem érdemes szegényt, ha ilyenkor "túlpörög". Vannak helyzetek, amikor a megoldás kimerül abban, hogy egyszerűen csak megpróbálsz "túlélni".
Szerintem képzeld el, hogy hasonló helyzetben te hogyan szeretnéd, hogy veled viselkedjenek! Szidni és büntetni úgy is lehet, hogy nem tiprod sárba csemetéd önérzetét. Az a minta, amit most tőled lát, nagyban befolyásolja majd, mennyire becsüli magát felnőttkorában. Ahogyan azt is, hogy hogyan fog viszonyulni másokhoz.
Szerinted a megértő vagy a szigorú nevelés a célravzetőbb?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.