A plasztikai sebész, aki nem vállal el bármit

De mit ad az ég - esetemben a szerkesztőség -, elküldtek egy neves plasztikai sebészhez, Dr. Krasznai Zsolthoz, hogy ugyan faggassam már ki, hogyan is működnek ezek a beavatkozások a gyakorlatban.

- Milyen feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy a konzultációján megjelent páciens műtéte bejegyzésre kerüljön? Azaz mitől függ, hogy rábólint-e a Doktor Úr egy műtétre?

- "Első, hogy a páciens általános állapota megfelelő legyen, és a beavatkozást az egynapos sebészet keretein belül is el lehessen végezni. Majd elmondom a hölgyeknek, hogy én nemcsak mint orvos ülök itt, hanem férfiként is. Ezért, ha nekem férfi szemmel az adott testrész tetszetős, akkor nem operálom meg.

Például a múlt pénteki konzultációmon hatból négyet visszautasítottam. Két mellplasztikát, ahol az egyik hölgy 37, míg a másik 50 éves volt. Azért nem vállaltam a műtéteket, mert mindkettőjüknél megvolt a kellő dússág, és csak enyhe megereszkedés párosult hozzá. Talán picit tökéletesebb lehetne a mellük, de férfi szemmel most is szépek. A kellő dússág megvolt, és ugye, ami dús, az nem tud hetykén állni. Ezért ha csak esztétikus ereszkedésről van szó, akkor lebeszélem a hölgyeket a felvarrásról. Ilyen esetekben nem tartom indokoltnak az egész procedúra végigcsinálását.

A második feltétel, hogy magam is elhiggyem: szépet tudok belőle csinálni. Ha nem hiszek benne, akkor az eleve zsákutca. Ez az, ami mindig visszaköszön. Vagy azért, mert a páciens a véleményem hallatán megnyugszik, és kibékül az adott testrészével - és hálás, hogy nem fektettem műtőasztalra. Vagy, mert felülbírálja a meglátásomat, és megcsináltatja másnál, de nem lesz száz százalékos az öröme. És akkor visszatér hozzám, hogy hozzam rendbe. Nem egyszer volt már erre példa. Végül, de nem utolsó sorban harmadik fontos feltétele, hogy elvállaljak egy beavatkozást, hogy tudjam: pszichésen is jót teszek vele."

- Olyan előfordult már, hogy valakin az elrontott beavatkozások után már nem tudott segíteni?

- "Rengeteg mellplasztikát csinálok, és ebből kifolyólag kevés olyan mell létezik, amit ne tudnék megformázni. Durván 3-4 ilyen esetem volt. Ez minden esetben nagyon szomorú. Vagy van, hogy tudok segíteni, de évek kellenek hozzá. Volt olyan páciensem, akinek négy évig kellett visszajárnia hozzám, amíg nyúlt annyit a bőre, hogy el tudtam végezni a korrekciót. Ám azzal fontos tisztában lenni, hogy mivel emberi testszövetekről van szó, bárkinél előfordulhatnak sebgyógyulási zavarok. Ez része az egésznek.

Viszont ismerek olyan orvost, akinek az öt hete mellplasztikázott páciense kétségbeesetten sírt, hogy kicsinek találja a mellét. Mire a doki a gyógyulás hatodik hétében visszavitte a műtőbe. Pont, amikor a legrosszabb szövetviszonyok állnak fent. Hát nem nehéz elképzelni, hogy mi lett az eredmény... Csak gondoljunk arra, hogy milyen érzés, ha a körmünk mellett bereped a bőr, és a legkisebb érintésre is fáj! Na, a mellen belül hat hét után ugyanilyen állapot uralkodik. Ha ebbe beleoperálnak, akkor törvényszerűen gyulladás keletkezik."

- Nem meglepő módon bólogatok, mert ez laikus szemmel is érthető. Mi lenne a megoldás?

- "Ilyen esetben csak el kellene mondani a páciensnek, hogy várjuk meg a féléves kort. Egyrészt, mert az idő sok mindent kitakarít fejben, másrészt testileg is beáll a nagyjából véglegesnek tekinthető állapot. Sokszor már maga az alany sem akar majd újra kés alá feküdni."

- És akkor térjünk rá a sokakat foglalkoztató kérdésre: lehet-e implantátummal szoptatni?

- "Persze. A szülésnek és a szoptatásnak semmi köze a mellimplantátumokhoz. A praxisomban a legrövidebb idő, ami a műtét és a teherbeesés között eltelt, az négy nap volt. Ezt utólag visszaszámoltuk. (Nevet.) A kismamának semmi gondja sem volt. Szült, szoptatott. Jó példa erre Csábi Bettina is, aki mellimplantátum bekerülése után három hónappal ikreket hordott a szíve alatt."

- Beszéljünk még a mellplasztika rekonstrukciós részéről, hiszen az esztétikai beavatkozásoknak van egy ilyen aspektusa is!

- "Szét kell választani a fogalmakat. Hiszen van az igazán durva rekonstrukciós beavatkozás, amikor fel kell építeni a mellet a semmiből - például tumoros betegségek vagy sérülések következtében. Az nem hozzánk tartozik, az egy külön szakág. Nekem az a hitvallásom, hogy nem lehet mindenben kiemelkedőnek lenni.

Van a rekonstrukcióknak egy másik csoportja is, amik valamilyen testi változás következtében válnak indokolttá: például szülés, szoptatás vagy fogyás után. Ezt nagyon szépen lehet korrigálni felvarrással és minimális implantátum behelyezéssel. A témához szorosan kapcsolódik a hasplasztika, hiszen ezen a területen is csúnyán meg tud ereszkedni a bőr hasonló okokból. De az is igaz, hogy a hölgyek sokszor túl kritikusak önmagukkal. Van egy páciensem, akivel évek óta vitázunk, hogy szüksége van-e a heggel járó beavatkozásra. Szerinte igen. Szerintem nincs. Egyelőre nálam a labda." ;-)

Nyitókép: Shutterstock