Gyerekhang: a mai fiatalok helyzete egy kamasz és egy felnőtt szerint

Közeleg a gyerekek világnapja. Az UNICEF pedig fel szeretné hívni a figyelmet a gyerekek véleményére - mert bizony van nekik! - és arra is, mennyire fontos nem csak meghallgatnunk őket, de figyelembe is vennünk a gondolataikat!

Nem nagylelkűségből vagy pedagógia/pszichológiai okokból. Hanem, mert nagyon is megfontolandó szempontokat hoznak fel. És azt, hogy mennyit hozzá tud tenni egy gyerek mindahhoz, amit mi, felnőttek, gondolunk a világ nagy kérdéseiről, jól példázza az alábbi felnőtt-kamasz szerzőpáros írása ugyanarról a témáról.

Jó dolog ma kamasznak lenni? - Csernik-Tihn Szebasztián, 11.-es gimnazista szerint:

Ha az ember elgondolkodik, rájön, hogy a huszonegyedik században szuper dolog kamasznak lenni. Legalábbis, az biztos, hogy sokkal jobb, mint az előző évszázadokban.

Miért? A legeslegelső, ami már az iskolai órákon is sokszor eszébe jut az embernek, az a háború. Ma zavartalan békében élhetünk, és nem kell igazán félnünk, hogy háborúba kényszerítenének. Nem kell harcolnom, és a háború terrorjának sem tesz ki senki. Ma van lehetőségem felhőtlen gyermekkorra.

Forrás: Shutterstock

Ezen kívül hatalmas változás az életünkben az internet megjelenése. Persze az internetnek megvan a maga negatív oldala is, de rengeteg jó dolgot hozott, ami megkönnyíti az életünket. Ilyen például a gyors kommunikáció. Bármikor tudok beszélni a barátaimmal, amikor csak akarok. Ha találkozni szeretnék valakivel, nem kell megvárnom, míg az iskolában találkozunk, hogy megbeszélhessük, vagy nem kell tárcsáznom a vonalas telefonszámot, egyszerűen csak ráírok, és két másodpercen belül megkapom a választ.

Az internet remek lehetőség azoknak is, akik éppen új embereket akarnak megismerni. Egy olyan gyereknek, aki nem talál magának barátot az osztályában, többé nem kell magányosnak éreznie magát. Az interneten bárki bármilyen barátot tud szerezni, vagy éppen kapcsolatot fenntartani valakivel, akitől elszakadt. Persze ez nem helyettesítheti a személyes érintkezést, de mégis sokkal-sokkal egészségesebb annál, mintha magányos lenne.

Úgy érzem, hogy nekem ma sokkal több lehetőségem van kamaszként, mint bármikor máskor a történelem folyamán. A "merj nagyot álmodni" még sosem volt ennél igazabb. Ha ötévesen én elhatározom, hogy űrhajós, tudós vagy akár a Magyar Tudományos Akadémia elnöke akarok lenni, csak rajtam múlik, hogy megvalósítom-e, és egyre kevésbé azon, hogy hova születek. Ebből is látszik, hogy ma a kamaszoknak mennyire nagy befolyása van a saját sorsukra, és hogy sokkal jobban tudják érvényesíteni saját akaratukat.

Nagyon jónak tartom, hogy a szülők egyre kevésbé szólnak bele a pályaválasztásba, de most már azt is bárki eldöntheti, hogy kivel szeretné leélni az életét, és nem pedig a családja vagy éppen a társadalmi helyzete határozza meg azt.

Mit fedeztem még fel? Leginkább azt, hogy ezeket dolgokat felfedezhettem. Most már a gyerekek ismerik a világpolitikát, a gazdaságot, és nem azért, mert minden szabadidejüket a könyvtárban töltik, hanem mert most már mindenhonnan lehet értesülni az aktuális hírekről. Már nem csak az unalmas Kossuth rádióból vagy éppen a Pesti Hírlapból csípünk el - talán nem is hiteles - részleteket. Tudjuk, mi történik a világban, és soha semelyik generációnak nem volt akkora látása a világra kamaszként, mint nekünk.

Jó dolog ma kamasznak lenni? - Pónya-Papp Andrea, 44 éves újságíró szerint:

Teljesen tipikus, a szakkönyvek által leírt kamasz voltam a 80-as évek végén. Lázadtam minden ellen, bármi legyen is az. Például, amikor az iskolában betiltották a tupírozott hajat, én - aki előtte soha nem tupíroztam -, másnap akkora fészket varázsoltam a fejemre, hogy nem fértem be vele az ajtón. Ma szerencsésnek érzem magam, hogy akkoriban még nem volt okostelefon és internet, így a kamaszos baklövéseim nincsenek megörökítve az utókor számára. De akkor az internet előnyeit sem élvezhettem.

Forrás: Shutterstock

Mi könyvtárba jártunk, és hosszú időt töltöttünk azzal, hogy egy-egy információhoz hozzájussunk. Meg kellett tanulnunk a könyvtári katalógus használatát, ami azért messze nem olyan hatékony, mint a Google. Nem volt lehetőség arra, hogy egy szó begépelésével egy szempillantás alatt akár több millió lehetséges válaszhoz jussunk.

Nem volt e-mail, Skype, Messenger. Sőt, az emberek többségének még vonalas telefonja sem volt. Az iskolai szünetekben csak postai úton levelezhettek a legjobb barátaikkal, szerelmükkel. Így, ha egy irtó fontos kérdés merült fel az életükben, nem volt azonnali válasz. Minden kornak, a múltnak és a jelennek is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az internet, miközben óriási adomány az emberiség számára, egyben a legördögibb dolog is. Az, hogy a szavaknak súlya van, többet jelentenek ma, mint régen. Hiszen egy közösségi oldalra bepötyögött kommentet sokkal több ember láthat, nem száll el csak úgy a semmibe, mint amikor még csak az utcán valaki után kiabáltad.

Vajon képes vagy arra, hogy megtanítsd a gyerekeidnek, hogy mindig egy egészséges kétkedéssel forduljanak a világ és az abból áradó információk felé? Ma, a korlátlan internet és a korlátlan hülyeség korában még egy felnőttnek is nehéz kiválogatni a hiteles és hasznos információkat abból a megállás nélkül érkező tömény adatból, ami napi szinten óriási mennyiségben zúdul rá. Hát még egy gyereknek...

Egy kamasz szemével a világ mindig is kaotikus volt. A hely, amit nem ért, ahol keresi önmagát, próbálgatja a jelleme különböző aspektusait, és határokat feszeget. Korunk paradoxona, hogy miközben sokkal hamarabb kell a gyerekeknek felnőtt előrelátással és megfontoltsággal gondolkozniuk, a valódi felnőtté válásuk kitolódik a 30-as éveikre.

 Cserniktihn Szebasztián, Pónya Papp Andrea

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?