kórház leukémia helytállás gyerek anya betegség erő gyógyulás
Tegyük fel, hogy kórházba kell vinni a gyermeked. Emlékezetes marad mindenki számára. Legyen az ok egy erős hasmenés, magas láz, vagy akár egy ártalmatlannak tűnő játék közben történt baleset, amikor a pici a borsót nemcsak a szájába, hanem az orrába is bedugdosta.

A mi gyermekünk leukémiával került kórházba, ami a fenti eseteknél komolyabb történet, és nem is olyan hamar szabadul az ember. A betegség kezdetén - amikor a túlélési esélyekről beszélgettünk - az orvos egyik legemlékezetesebb mondata így hangzott:

Forrás: iStockphoto/FatCamera

Ennél a mondatnál bevillant egy 17 éves kori emlékem: készültem az egyetemi felvételire, pszichológia szakra. Akkoriban a Mérei-V. Binét: Gyermeklélektan című remekművet kellett kívülről-belülről megtanulni 3 másik könyv mellett. Persze ez volt az egyik kedvencünk. Fiatal lányként, - amikor már álmodoztam saját gyermekről - mélyen érintettek a híressé vált majomkísérletek megdöbbentő eredményei.

Majomkísérletek - röviden

Az anyától elválasztott kismajmok a későbbiekben társaik között sem találták helyüket, s ennek megfelelően a szaporodásban is ügyetlenebbek lettek. Ha mégis lett kicsinyük, elutasították, esetleg bántalmazták őket.


Az anyjuktól korán elszakított kicsinyeknek nem volt módjuk a biztonságos kötődés kialakítására, és ez egy életre meghatározta mindennemű társas magatartásukat.


A pszichológia ezt hospitalizációnak nevezte el. Erről a szomorú jelenségről a későbbiekben még számos vizsgálatot végeztek, és sajnos az élet is rendszeresen produkál olyan helyzeteket, amelyekben kiderül: mindez az embergyereknél sincs másképp.

Ha van betegség, ami komoly hospitalizációt okozhat gyerekeknél, az a leukémia. Meg amúgy minden huzamosabb ideig tartó kórházi kezelést igénylő betegség.

De most maradjunk a leukémiánál, amelynél a kórházhoz kötött kezelés a legenyhébb esetben is minimum fél év, de magasabb rizikófaktorú gyerekeknél meghaladhatja az 1 évet. Visszaesés esetén pedig akár 5-7 évet is eltarthat a rendszeres kórházi kezelés (kisebb-nagyobb otthoni kezelő időszakokkal tarkítva).

Persze, hogy az elég-jó-anya mindent megtesz, hogy ott legyen a gyermekével! És hát minden anya elég jó igyekszik lenni. Az első pár napban aztán kiderül, hogy a legelszántabb anya is hamar kimerül abban a stresszhelyzetben, amit egy ilyen súlyos betegség hoz. Be kell osztani az erőt, ha hosszú távon helyt akarunk állni!

Forrás: iStockphoto/gilaxia

A kórházi életben pedig szigorú szabályok vannak, pont a gyermekek érdekében. Egy elkülönítőben a szülőnek nem lehet például ugyanazt a mosdót/zuhanyzót használni, amit a beteg gyermek számára naponta többször sterilizálnak. A folyosó végén lévő mosdót használhatja. Kivéve, ha a gyerek körül gyakorlatilag folyamatos a tennivaló: evés, hányás, sterilizálás, pisimérés, hasmenés, mesélés, fájdalomcsillapítás, kezelés, gyógytorna, láz, szuri... Ilyenkor elmarad a mosdó, vagy elhúzódik.

Aztán kérdés: hol zuhanyozik este kimerülten a napközben jó párszor leizzadt anyuka? Szerencsés esetben jön apa, frissen, vidáman (a munkából!), aki leváltja anyukát, így az hazamehet megszokott környezetben végezni saját higiéniáját. Ha meg nem jön apa, akkor marad az ott alvás.

Természetesen a kórházban is van zuhanyzásra lehetőség, de az még csak nem is a folyosó, hanem az épület másik végén - amihez persze el kell kérni a kulcsot a portán. Na, ez a fél órás művelet az, amire nem egyszerű megtalálni a legmegfelelőbb pillanatot, ha az ember gyermeke kritikus helyzetben éli napjait a kórházban.

Természetesen ez is megoldódik minden nap. S ha már jobban van a gyermek, és kikerülhet az elkülönítőből, akkor a kórteremben mindig van "a másik család", akikkel kialakul egy olyan kapcsolat, hogyha valakinek el kell mennie akár boltba, akár mosdóba, a gyerek nem érzi magát egyedül...

Mégis, anya a kórházban pont ugyanolyan létfontosságú kellék, mint otthon. Jó, ha közel van, mikor baj van. Viszont az anya a kórházban is olyan sokféle, mint a civil életben.

Forrás: iStockphoto/Monkeybusinessimages
  • Van, aki ANYA és kész - azaz gondoskodik, etet, vigasztal, ápol, ha hazajut, mos, főz, takarít, aztán a kórházban újra jelen van, és gondoskodik, szeret. Félreértés ne essék: ez tökéletesen kitölti a nap 24 óráját!
  • De van anya, aki mellette dolgozik, mert dolgoznia kell. Mondjuk, vállalkozó - és ebből él a család. Azaz beköltözik a laptopjával a kórházba, gondoskodik, etet, vigasztal, ápol, ha hazajut, mos, főz, takarít, és a gyermek mellett a kórházban az üresjáratokban (amit különös ügyességgel talál meg) bizony folytatja a munkáját, hogy megmaradjanak az ügyfelek.
  • És van anya, akinek nem ilyen rugalmas a munkája, és nem tudja másképp megoldani, nincs segítsége, elvált. Napközben dolgozik, majd munka után jön látogatni a kórházba, vigasztalni, ígérni. Majd izgulni, hogy ha nem sikerül akkor odaérni, amikor a gyermek szerette volna, mennyire lesz szomorú az ő kicsinye...
  • Aztán van anya, aki babát vár, és akkor lesz leukémiás a két éves gyermeke. Ő is gondoskodik az egyre növekvő pocakkal és reménykedik, hogy megszületik a pontos diagnózis és a hatásos kezelés. Aztán megszül, s pár nap múlva jön vissza a kórházba gondozni a kicsit, szoptatva a még kisebbet. Ők együtt lehetnek hárman. S ez mind az utóbbi pár évtizedben vált lehetővé a kórházakban.

Igen, az anya mindegyik helyzetben kulcsfontosságú szereplő, a jelenléte dönthet élet vagy halál fölött. Mert orvosból mindig van másik, gyógyszer is ezerféle van, a nővérek is jönnek-mennek. De anya csak egy van.

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.