Addig írj, amíg el nem múlik a fájdalom!

Az életünk történetek sorozata. Ezek mind érzelmekkel vannak átitatva. Van, amelyik megmelengeti a szíved, mások viszont húsba maróan fájnak. Gondolj csak bele! Szeretnéd, hogy megismerjen valaki: nem adatokat kezdesz el sorolni, hanem ezeket meséled el neki.

Valahogy van bennünk egy ösztönös késztetés, hogy megértsük azokat a történeteinket, amik fájnak. Miért történt? Miért épp ez? És miért épp velem?Régen sokan ragadtak tollat, hogy naplójukban írjanak fájdalmaikról. Ma már modernebb korban élünk, így egyre többen kezdenek el blogolni, hogy gondolataikat másokkal is megosszák.

Forrás: iStockphoto/fizkes

Minden, ami történik veled, nyomot hagy lelked szövetén. Nem is az a cél, hogy ezeket elfelejtsd - hiszen ez lehetetlen volna! Csak az, hogy a nyílt seb helyén egy kis heg maradjon - ami már nem fáj és nem szakad fel egykönnyen, ha hozzáérsz. Az írás gyógyító erejének segítségével feldolgozhatod a történteket. Ami azt jelenti: bár a múltban alakítottak téged, de a jövődre nincsenek többé hatással!

Azzal, hogy feldolgozod a veled történteket, megváltozik az a jelentés is, amit ezeknek adtál. Tegyük fel: szakított veled a barátod! Ha te ezzel az elhagyás gondolatát társítod, akkor ez innentől kezdve hatással lesz a jövődre.

Hajlamossá válhatsz arra, hogy általánosíts, és azt gondold, hogy téged minden férfi el fog hagyni. Ettől bizalmatlanná és indokolatlanul gyanakvóvá válhatsz, ami miatt sorra kudarcba fulladhatnak párkapcsolati próbálkozásaid. Ezzel megerősödik az a képzeted, hogy téged elhagynak a férfiak - és az ördögi kör bezárult...

Forrás: iStockphoto/Golubovy

Ellenben, ha a fájdalmad kiírása eljut arra a pontra, hogy a történeted szinte már unalmassá válik, akkor annak látod, ami valójában: két ember közös útjának a vége. Levonhatod a tanulságokat. Jó esetben tisztelheted azt, ami szép volt. És képessé válsz rá, hogy meglásd a lehetőséget a jövőben mással, egy másfajta boldogságban.

Ugyanis az írás során értelmet kell adnod a leírtaknak! Egy kerek egésszé kell összeálljon, mire kiteszed utolsó mondatod végére a pontot! Miközben a lelki szemeid előtt futó képeket, a mondatfoszlányokat és érzéseidet történetté szövöd, egyfajta alkímia történik. Előkerülnek olyan részletek, amik eddig homályba vesztek. És nem egyszer előfordul, hogy döbbenten ülsz a betűkkel átfuttatott papír előtt, mert rájössz: az a mondat nem úgy hangzott el, ahogy hosszú éveken keresztül visszacsengett a füledben.

Forrás: iStockphoto/Diego Cervo

A darabkák elkezdenek a helyükre kerülni, és ezzel egy időben benned is egyre nagyobb rendezettség jön létre. És egyszer csak megjelenik egyfajta nyugalom! A fájó történet emlékképe egyre ritkábban köszön rád, a fájdalom pedig elkezd kipárologni belőled.

Ahogy kiírod magadból életed történeteit, a múltadat írod át anélkül, hogy megváltoztatnád a tényeket. Így az írással nemcsak a múltadat gyógyítod, hanem elkezded felszabadítani jövődet is! Jövőképed optimistábbá válik, te pedig erősebbnek és derűsebbnek érezheted magad.

Miskei Anikó, írásterapeuta

Nyitókép: iStockphoto

    Ezek is érdekelhetnek