Ne vásárolj kutyát szaporítótól!

Sokan laktak együtt egy szűk, hideg, rácsos helyen. Fázott, és bűzös mocsok vette körül. Aztán egy nap a Mama már nem volt ott. Reggel jött az Ember, és elvitte a Sintérhez. Azt mondta, értéktelen, mert több kiskutyája már nem lehet, nem éri meg megtartani. Ráadásul a Mama beteg, és az Ember nem akar költeni rá. Aznap sem ő, sem a testvérei nem aludtak.

Amióta a Mama elment, nem kaptak enni. Addig is kevés tej jutott, de azóta meg semmi. A testvérei sokat sírtak emiatt, de az Ember ilyenkor beléjük rúgott egy nagyot. Ezért megtanultak csendben szenvedni. Nagyon szeretett volna a Mama után menni a sintértelepre. Ennél biztos az sem lehet rosszabb.

Amikor megállt az autó, egy nagyon rosszarcú ember fogadta őket. Remélte, hogy nem ő lesz a Gazda. Ez az ember azt mondta, nagyon látszik rajta, hogy nem fajtatiszta, így eladhatatlan, és visszaküldte. Értéktelen, mint a Mama. Rettegett, hogy ő is a Sintér kezei közé kerül. Fázott, és szomjas volt. De a régi fazékban levő koszos víz be volt fagyva. Elkeseredetten nyalogatta a jeget.

Hetekig lakott így egyedül. Az Ember nagyon dühös volt rá, ezért ahányszor csak enni adott neki, bele is rúgott egyet káromkodva. "Csak viszi a pénzt" - ezt ismételgette. Aztán egyszer csak az Ember telefonálva jött ki, azt mondta valakinek, hogy nem tud eljönni, megnézni a kölyköket, de pont arra megy, el tud vinni egyet. Talán a Gazda van a vonal másik végén? Reménykedve csóválni kezdett, de az Ember csak komoran megragadta a nyakánál, és a csomagtartóba tuszkolta.

Egész úton félt, hogy most sem fog kelleni, mert ők is fajtatisztát keresnek. Amikor megérkeztek, két kedves ember várta őket, de látta a csalódottságot az arcukon, amikor megpillantották. Nem rá számítottak. Azt mondták, nagyon rossz bőrben van, túl idős, és láthatóan nem az a fajta, amit ígértek nekik. De nem volt szívük visszaküldeni. Az Ember átvette a pénzt, és odaadott egy kis könyvet, amiben állítólag benne volt az igazolás az összes oltásáról.

Elmondta, hogy ezért nem szabad szaporítótól kutyát vásárolni. Az onnan kikerült kiskutyák sok betegséget hordoznak, de megígérte, hogy megtesz mindent, hogy meggyógyítsa. Adott is gyógyszereket, kapott oltást is. Otthon a Gazda szeretettel ápolgatta, dédelgette. De napról napra rosszabbul lett. Egyik éjjel annyit hányt, hogy a Gazda egy takaróba csavarta, és a karjaiban vitte el az Orvoshoz. A Gazda nagyon sírt, de az Orvos nem tudott semmi biztatót mondani. A Gazda kért még egy kis időt, hogy el tudjanak búcsúzni. Utána az Orvos beadott neki egy injekciót, amitől soha véget nem érő álomba szenderült.

Nyitókép: Shutterstock