A tudatalatti minták hatása tudatos életünkre

Varga Anitát is egy ilyen felismerés indította el azon az úton, hogy ma ő segíthet másoknak felgöngyölíteni gondjaik tudatalattiban gyökeredző okait.

Honnan indultál?

"Sorozatosan elhagytak - sőt, nem is akárhogyan, hanem mindig ugyanúgy. Rövid, szinte még csak ismerkedős fázisban lévő kapcsolataim voltak, és mindenféle körítés nélkül egyszerűen csak leléptek mellőlem a férfiak. Szó nélkül eltűntek. Természetesen iszonyatos fájdalmat okoztak ezzel. Próbáltam megfejteni az okát, de nem tudtam. Közben a munkámban sem találtam a helyem. Éreztem, hogy az lesz a megoldás kulcsa, ha végre elkezdek azzal foglalkozni, hogy megtaláljam a saját utamat."

És megtaláltad?

"A nehezebb utat választottam, de örülök, hogy így tettem. Sokat tanultam, és jelenleg is tanulok. Ahogy haladtam az önismereti utamon, úgy értettem meg egyre jobban a tudatalatti szerepét. Hogy egy meglepő példát mondjak: hihetetlen, hogy mennyire kulcsfontosságú szerepe van az anyaméhben és közvetlenül a születésünk után átélt ingereknek - pedig klasszikus értelemben nem is emlékszünk rá. Nagyon sokat lehet sérülni csecsemőként. Amúgy a szülő legtöbbször vétlen ebben, most nem is az ő felelősségére gondolok, hanem a rideg, kórházi körülményekre.

Hogy a saját példámnál maradjak: én is így születtem, és ez jó, hiszen, ha nem végzik el a beavatkozást, akkor ma nem ülök itt. Viszont attól függetlenül, hogy ez egy életmentő műtét volt, sérültem lelkileg. Gyakorlatilag ki lettem szakítva a burokból, a biztonságos közegből, és el lettem választva az édesanyámtól jó pár órára. Ez tudattalanul kihatott a felnőtt életemre, így a párkapcsolataimra is. Egy olyan kötődési mintámmá vált, ami miatt mindig olyan fiúkat választottam magam mellé, akik nem tudtak elköteleződni. Ezáltal újra és újraéltem azt az elhagyás élményt, amit a születésemkor.

Többek közt ezért is voltam képtelen érzelmileg elkötelezni magam. Az anyukámmal is nehezen tudtunk mélyen kötődni egymáshoz, de azzal, hogy rendbe tettem magam, sokkal bensőségesebb lett a kapcsolatunk."

Tehát azt mondod, hogy a tudat alatt elszenvedett sérelmeket kell kiiktatni?

"Bizonyos technikákkal le kell ásni a probléma gyökeréhez. Ezt különböző módokon lehet megtenni, egyénenként változik, hogy kinek mi lehet a jó megoldás. Egyéni-, pár- és csoportfoglalkozásokon tudok segíteni a hozzám fordulóknak. Különböző technikák segítségével együtt kigyomláljuk a félelmeket. Van, akinek az segít, ha csoportban beszélhetjük át ezeket.

Sokaknál - főleg, akik nagyon kontroll alatt igyekeznek tartani az életüket - segíthet a vizuális relaxáció. Békés, ellazult állapotban, képek segítségével kommunikálunk a tudatalattival. Minden ilyen képnek jelentése van, amit ezután együtt átbeszélünk, és sokat megtudhatunk abból, hogy ki milyennek írja le azt a szimbólumot.

Sőt, ezáltal "át is írhatjuk" a mintát - ez lenne a legfőbb cél. Ezek a minták azért rögződnek ilyen mélyen, mert gyerekként észrevétlenül szívjuk magunkba a körülöttünk lévő világot, a szülők életvitelét. Aztán felnőttként - akár minden elhatározásunk ellenére is - sokszor hasonlóan viselkedünk, és szenvedünk attól, hogy úgy érezzük, nem is a saját életünket éljük. És nagyon nem mindegy, hogy hosszú évekig őrlődünk, egyedül keresve a kiutat, vagy kapunk hozzá iránytűt is ezen technikák formájában."

Nyitókép: Shutterstock