A feminizmus még nem érte el a célját!

Elvégre a jogegyenlőség már tényleg megvalósult. Szavazhatunk, vezethetünk - mi kell még?! Sőt, ha direktbe megkérdeznénk bárkit, hogy ő egyenlőnek tekinti-e a nőket és a férfiakat - nagyon kevés kivétellel - mindenki igennel válaszolna. De a leírt törvényeken, a kimondott szón és az elméleti kéréseken túli valóság is ilyen képet mutat? A társadalmi berögződések, az öntudatlan reakciók szintjén milyen világ képe bontakozik ki előttünk?

Ha viszont a fiatal nő napi tíz-tizenkét órát dolgozik, esetleg anyaként, pici baba mellett is vállal munkát, szintén mindenki ráncolja a homlokát: milyen felelőtlen, önző, izgága, hálátlan karrierista ez, egyáltalán minek szül az ilyen?! Meg sem érdemli, hogy anyának szólítsák, a férfi az oldalán pedig egy hős, amiért "segít" neki. Értsd: kiveszi a részét a közös háztartás és a gyerek körüli feladatokból ahelyett, hogy sörrel a kezében meccset nézne.

Hát ez az igazi sakk-matt helyzet. Hiszen minden jel arra mutat, hogy a nő, főleg ha anya, kizárólag rosszul dönthet, hiszen mindenképpen találkozik egy sor olyan előítélettel, amivel a férfiak nem kényszerülnek szembenézni. A háztartási feladatok a láthatatlan munka körébe tartoznak, amiért semmilyen térítés nem jár, a fizetett munka terén pedig minél magasabbra jut valaki a ranglétrán, annál inkább elmélyül a férfiak és a nők közötti bérrés: menedzseri pozícióban ez akár már 18 százalékos is lehet, a nők kárára.

Például:

• a férfiközpontú szocializáció
• hétköznapi szexizmussal járó előítéletek
• a már említett egyenlőtlen otthoni munkamegosztás, ami temérdek energiát vesz el a pénzkereső tevékenységtől.

És hogy van-e megoldás? Ezen már nemcsak én, de a nálam nagyobb koponyák is sokat gondolkoztak. Alapvetően két szinten történhet változás: első körben a fejekben, ami tök egyszerű. "Csak" el kell fogadnunk, hogy mindannyian másmilyenek vagyunk, és alapszabály, hogy ne kívánd felebarátodnak, amit magadnak kívánsz, mert lehet, hogy más az ízlése.

Ha ez adott lesz, talán a mi gyerekeink - esetleg unokáink - már nem kényszerülnek magyarázkodni, amikor bevallják, hogy a családi tűzhely melegéért felelősek, de akkor sem, ha éppen tízezer ember foglalkoztatásáért felelnek...

Barok Eszter

Nyitókép: Shutterstock