A halloween eredete és lényege

De azzal is tisztában vagyok, hogy nem sokan osztják a lelkesedésem, hiszen kevés az ennyire megosztó ünnep - talán csak a Valentin-napot tudnám párba állítani vele. Vannak, akik imádják, mások meg imádják utálni. Az utóbbi csoport főleg a fogyasztói társadalom diadalát látja töklámpások, jelmezek, ijesztő dekoráció és édességhegyek formájában megtestesülni. No meg újkori, amerikai hóbortnak tartják, ami idegen az európai hagyományoktól. Mondjuk, ennél nagyobbat nehezen tévedhetnének...

Eredettörténet

A halloween a világ egyik legrégebbi ünnepe. A hagyományok nagy része még a kereszténység előtti kelta kultúrából származik. Alapja a napisten tiszteletére rendezett Samhain volt, ahol egyszerre ünnepelték a mezőgazdasági munkák végét és a bő termést, valamint az újév előestéjét is.

Az ünnephez kapcsolódó rituáléknak így kettős szerepe volt: ételáldozattal és gyertyákkal segítették elhunyt szeretteik útját - jelmezekkel és füsttel pedig az ártó szellemeket próbálták távol tartani maguktól és gyermekeiktől.

Aztán jöttek a rómaiak és megszállták a kelta területeket, így egy csomó római szokás is belekeveredett az ünnep hagyományrendszerébe. És csak, hogy tovább bonyolítsuk: a korai keresztények is felismerték, hogy egyszerűbb a pogány ünnepek idejére "rászervezni" saját ünnepeiket, mint betiltani a régi szokásokat és újakat bevezetni. Így lett a Samhainból mindenszentek és halottak napja. A halloween név az "All Hallows' Eve", vagyis minden szentek éjszakája elnevezésből ered.

De hogy jön ide a lámpás meg az édességért kuncsorgás?

A töklámpás hagyománya egy Jack nevű részeges, de furfangos kovácsról szóló monda nyomán alakult ki. Szerencsétlen Jack halála után sem a mennybe, sem a pokolba nem nyert bebocsátást, így a lelke örök bolyongásra kárhoztatott. Az ördög - csupa jófejségből - egy izzó fadarabot adott neki, hogy azért mégse a sötétben kelljen kószálnia. Ezt tette Jack egy kivájt karórépa belsejébe.

A középkori papok is hozzájárultak a halloweeni hagyományok megteremtéséhez: azon az éjjelen - átvéve a helyi pogány szokásokat - házról házra jártak, és élelmet kértek azért cserébe, hogy imádkoztak a háziak halottaiért. Sőt, mi több, répából készült lámpást hordtak maguknál, ami a tisztítótűzben rekedt lelkeket jelképezte. Később Észak-Amerikában a répát sütőtökre váltották - abból jó sok volt nekik, és könnyebb is volt kifaragni.

De mit adhat nekünk a halloween?

Azon túl, hogy a halloween ünneplésének történetileg is van helye Európában, kifejezetten hasznos lehet a halottakról való megemlékezést ezzel az ünneppel is bővíteni.

Az ember érdeklődik a halál iránt, mert nem tudja teljesen megfejteni. A halloween megkönnyíti annak elfogadását, hogy a halál az élet része. A jelmezek és a dekoráció a félelmeinket jeleníti meg, és segít szembenézni velük.

A félelemre testünk extra adrenalinlökettel reagál, hogy megadja a küzdelemhez vagy meneküléshez szükséges energiát. Amikor viszont biztonságban vagyunk, élvezetet nyúlt ez a fel nem használt energia. Az agynak ez a képessége segíthet különböző fóbiák, szorongásos zavarok kezelésében.

A mindenszentek és a halottak napja alapvetően magányos, befelé forduló ünnepek. Amellett, hogy erre is szükségünk van, az embernek könnyebb közösségben megélnie az érzelmeit. A mai digitális világban pedig sokszor ki vagyunk éhezve az emberi érintkezésre, így szerintem a közösségi élményekből sosem lehet túl sok. Ünnepelni mindig jó - ha emelett meg tudjuk őrizni "saját" megszokott hagyományainkat is.

Nyitókép: Shutterstock