Kína az ellentmondások országa: alig harminc év alatt mentek végbe olyan változások, amikhez a nyugati társadalomnak hosszú évszázadok alatt kellett alkalmazkodnia. Ezért fordulhat elő, hogy egyrészt óriási városok – felhőkarcolókkal, luxuséttermekkel – millióknak adnak otthont és lehetőséget a feltörekvésre, míg a másik oldalon nagyon is élnek a szigorú – mondhatni vaskalapos – tradíciók. Az erőltetett fejlődés miatt pedig nagyon végletes a kínai fiatalok hozzáállása a sikerhez, pénzhez – no meg a szerelemhez.
Kínában egyelőre jól megfér egymás mellett a tradíció és innováció. És a falusi, éhező kínai földművesek képét is egyre jobban elnyomja a csillogás, az elképesztő tempóval fejlődő technológia, és legfőképpen a pénz. A modern kínai gondolkozásmód nagyban különbözik az előző generációkétól, és a „minél nagyobb, annál jobb” hozzáállás az élet minden aspektusába beszivárgott.
Ebbe a világba cseppent bele Gábor, aki munkája révén öt évig élt Kína különböző városaiban. Bár az ázsiai kultúra számára is sok meglepetéssel szolgált, végül nem csak az országba, hanem egy kínai lányba is beleszeretett, akivel néhány hónapja ki is mondták a boldogító igent.
Bár Gábor többször járt Kínában, mielőtt végleg odaköltözött, az első kultúrsokk őt is ugyanúgy érte, mint bárki mást. A kínai éttermekben árulnak skorpiótól kezdve előre felvágott és az ínyencek számára frissen elkészített krokodilon át teknőst, kacsanyelvet, csirkelábat, de akár sült szöcskét is.
Az egy négyzetméterre jutó emberek száma bőven (!) meghaladja a kellemes egy főt. Így a személyes tér fogalmát is eléggé át kellett értelmeznie a magyar srácnak. Az együttélést az sem könnyítette meg, hogy a kínaiak kifejezetten utálják betartani a szabályokat.
Igaz, a törvények szigorúak, de az emberek akkor is megszegik a szabályokat, ha éppen érdekükben állna inkább betartani őket. Erre egy nagyon jó példa a kínai közlekedés.
– meséli Gábor, aki azért nehezen szokta meg, hogy az utcákon megszokott a köpködés, és a gyerekek simán nyilvánosan végzik a kis- és nagydolgukat.
Gábor feleségének, Ashley-nek különösen meglepő volt, hogy Kínával ellentétben Magyarországon nincsenek mindenhol csótányok, és hogy mind a folyóvíz, mind a palackozott víz tiszta és finom.
Nagyon tetszik az is, hogy az emberek köszönnek egymásnak, és az autók megvárják, amíg a gyalogosok átkelnek az úton.
– összegezte Ashley eddigi budapesti élményeit.
Persze Kína nem hiába világhatalom, hiszen a kínai technológia az egyik legelőrehaladottabb a világon. Ez a mindennapokban is gyakran megjelenik, például a zökkenőmentes és gyors tömegközlekedésben, ahol nincs szükség jegyellenőrökre, mert minden automatikus. Ahogy minden más is – a mozijegytől az éttermi számláig – online vagy telefonon keresztül megvásárolható.
Ashley Magyarországon töltött ideje alatt legfőképpen az óriási kínai bevásárlóközpontokat és a 0-24 nyitva tartó üzleteket hiányolta. Illetve azt, hogy Kínával ellentétben Budapesten bizony kiürülnek az utcák éjszaka.
És ha esetleg mi is kínai párra vágynánk, akkor hogyan fogjunk hozzá? Gábor szerint legfőképpen sehogy.
Emlékszem, hogy Kínába érkezve az első gondolatom az volt: te jó ég, minden kínai lány ennyire csúnya?
– meséli nevetve Gábor.
Ez az első benyomás annyira erős volt, hogy fel is készült rá, hogy amíg az országban tartózkodik, bizony semmi romantikára nem számíthat. Persze, nem minden úgy alakul, ahogyan eltervezzük, így Ashley és Gábor, bár szövevényesen, de egymásra találtak egy salsabuli keretében. Jó pár tánccal és átbeszélgetett délutánnal a hátuk mögött, Ashley hamar úgy döntött: hátrahagyva csapot-papot, követi Gábort Sencsenbe. És azóta elválaszthatatlanok.
Persze, mint várható, egyetlen párkapcsolat sem teljesen zökkenőmentes, legfőképpen ha két különböző kultúrát és nyelvet is bedobunk mellé. Sokat könnyített a helyzeten, hogy Ashley – sok kínai lánnyal ellentétben – szerencsés volt, és megtanulhatott angolul. No, meg nem Gábor révén találkozott először a nyugati kultúrával, hiszen egyetemi évei alatt néhány európai és amerikai diákkal élt együtt.
Láttam, hogy a nyugati szobatársaim például borotválkoznak, sminkelnek, és használnak dezodort.
– meséli Ashley, aki maga is eltanulta ezeket a szokásokat.
Például most már alig hordok magas sarkút, pedig Kínában minden lány egyfolytában magas sarkúban jár. Én lecseréltem őket kényelmesebb cipőkre.
De nemcsak külsőségekben mutatkozik meg a kulturális különbség, hanem a mindennapi kommunikáció során is. Jó példa erre a viccmesélés:
Érdekesség, hogy a kínaiak nem értik a kontextusban elhelyezett mondatokat. Nincs olyan, hogy célzás, utalás vagy irónia. Hanem mindent világosan és többször meg kell ismételni, akkor is, ha nekünk teljesen normális lenne, hogy néhány részletet kihagyunk a mondatból
– magyarázza Gábor.
Ugyan Kínában elterjedt, hogy a lányok külföldi férjre vágynak, Gábor és Ashley kapcsolata nem megszokott, és nem feltétlenül illik bele az általános kínai párkapcsolati rendbe. Ők szeretik egymást, és ezért összejöttek. Ez nagyon nem mindennapi történet a keleti országban.
Kínában legfőképpen a pénz számít, és ez igaz a párkapcsolatokra is. Minél több pénzed van, annál kelendőbb vagy a »randipiacon«. Ha a szüleid is gazdagok, és megbecsült foglalkozásuk van, az még nagyobb előny.
– meséli Ashley és Gábor. Erre persze legyinthetnénk, hiszen láttunk már ilyet itthon is. De míg ez nálunk "ciki", és titkolni illik, ha csak a pénzre hajtunk, addig Kínában az első kérdés, amit egy szülő feltesz a jövendőbeliddel kapcsolatban, az az, hogy mennyit keres? És ezt nem visszafogottan teszik, hanem egyenesen nekiszegezik az embernek. És ez ellen nem is nagyon lázadnak a fiatalok. Sőt sokszor így gondolkoznak ők is.
A pénzszeretet annyira jellemzővé vált, hogy Gábor szerint teljesen kiölte a romantikát és szórakozást a randizásból. A kínai fiataloknak a könyörtelen, teljesítményre kényszerítő iskolarendszer mellett nincs idejük a szerelemre. Illetve a szüleik nem is bátorítják őket túlságosan, amíg el nem érik a végzős egyetemista kort.
Itt nincs könnyed flört meg ismerkedés. A randevúzás célja kizárólag a házasság. És megszokott, hogy egy kínai fiatalnak nem volt egy-kettőnél több párkapcsolata házasság előtt, ahogy a nászéjszaka előtti szex is viszonylag tabutéma még mindig.
A párkapcsolati stresszhez az is hozzájárul, hogy egy kínai lánynak 25 éves kora körül férjhez kell mennie, és kész. Legalábbis, ha nem vágyik a társadalom megvetésére. Persze nem mindegy, hogy kihez!
És így elkezdődik a körülményes és sokszor kellemetlen párkeresés, ami inkább hasonlít "randiinterjúra", mint európai értelemben vett romantikus találkára. Ezeken a fiúk és lányok prezentálják pénzügyi helyzetüket, foglalkozásukat és családi hátterüket –, és ez alapján mérlegelnek a további lehetőségekről. Köntörfalazás nélkül, nyílt lapokkal játszva.
Sok fiatal vallja azt az elvet, ami egy népszerű kínai TV-műsorban is elhangzott: „Inkább sírnék egy BMW-ben, mint nevetnék egy biciklin.”
Egy gazdag nyugati férj pedig igazi főnyereménynek számít. Ilyenről álmodozik minden kínai lány. De persze azt ne várja el tőlük senki, hogy esetleg megtanuljanak angolul a cél érdekében. Szerintük a külföldi férjeknek kell megtanulniuk kínaiul, majd pedig hagyják maguk mögött minden nyugati kötődésüket a feleségük kedvéért – és éljenek "kínai" életet!
Ha mégis belevágnátok a kínai párkeresésbe, akkor Gábor a következőt tanácsolja: „Tanulmányozd a kultúrát és a nyelvet.” Aztán sok szerencsét!
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.