Mit keres egy blogger Csuja Imre és Görbe Nóra között?

Viki a Tékasztorik bloggal futott be, amelyet 2010-ben kezdett el írni, utána áttért a privát Facebook-oldalára, ahol nagyjából 60 000 ember követi, a Tékasztorikat pedig kábé negyvenezren.

Nos, az unalmas felvezetés után jöjjenek inkább a kérdések, amelyeket Viki unszolására kicsit övön alulira vettünk.

SHE: Bármit kérdezhetek?

Viki: Bármit. A vércsoportomat ne, azt elfelejtettem, de azon kívül nincsenek tabuk.

SHE: A vércsoportod az?

Viki: Igen. Féltem az írói vénámat. :)

SHE: Miért élsz egyfajta örökös iróniában és cinizmusban?

Viki: Nagyon jó védekezési mechanizmus. Bödőcsöt idézve:

Én is így vagyok ezzel. Számomra az irónia és a humor, a szarkazmus egyfajta mentőöv, mentsvár. Ha magamat savazom, más már nem akar, vagy valami ilyesmi. Sokszor mondom azt is, hogy önmagam paródiája vagyok, és ez nem jó, mert nem tudom magam komolyan venni, bármennyire is igyekszem.

SHE: Hogyan lesz egy nő humorista, vagy hogyan kezd el humorral foglalkozni?

Viki: Fogalmam sincs. Én már gyerekként is az osztály bohóca voltam, aztán középiskolában is, és így tovább. Rajtam jókat lehetett röhögni. Míg mások buliztak, pasiztak, tanultak, én addig firkáltam és vicceskedtem.

SHE: Vallásos vagy?

Viki: Isten ments! Félek az izmusoktól, ezt mindig elmondom. Egyedül a buddhizmustól nem félek, az összes többitől igen, az egyházaktól meg főleg.

Filozófia szakra jártam, és imádtam a vallásfilozófiát, nagyon érdekes dolog. Annyit megtanultam belőle, ha lenne még hátra 200 évem, az sem lenne elég arra, hogy csak a felszínét is karcolgassam ennek a tudománynak.

SHE: Akkor tegyük is félre a vallást! Nem érezted magad kicsinek és bénának két ilyen híres színész között?

Viki: Fú... Látod, ez jó kérdés. Nem tudom. Nem igazán volt időm azon agyalni, hogy mekkora világi nyomorultság vagyok, mert pörgött a felvétel, és drága a nyersanyag, csinálni kellett a dolgokat. Asszem, mikor vége lett, akkor esett le az egész. Addig nem.

És persze végig úgy éreztem, hogy kurva béna vagyok, de a rendezők azt mondták, tök jó minden, ne fossak! A mai napig nem hiszek nekik, mert nem érzem magam színésznőnek, dívának, satöbbinek, de ha ők mondják, akkor oké.

SHE: Akartál valaha színésznő lenni?

Viki: Kicsi koromban akartam, persze. A balerinapálya kiesett a suta mozgásom miatt, fazekas sem lehettem, mert a kézügyességem "világhírű", így aztán egy picit akartam színésznő lenni, de nem nagyon.

Jött a középiskola, és ott már csak a gyilkos matekórák, az egyesek, az intők és a számonkérés volt, senkit nem érdekelt, mihez van tehetségem.

SHE: A film adott önbizalmat?

Viki: Nem. Alapvetően nem tudok magamra büszke lenni, nem tudom megveregetni a vállam, csak nagyon kevés dologért. Hála a jó égnek, nem vagyok az az önmagától elszálló fajta.

Én meg, a senkiházi blogger, egyszer csak ott vagyok. Tényleg nem fogom fel. És addig jó. Tudod, ott áll a hátam mögött az a kis rabszolga, aki az ókori Rómában is az imperátorok mögött, és azt suttogja:

SHE: Hogyan fogadott téged a stáb?

Viki: A létező legnagyobb szeretettel. Soha senki nem baszogatott azért, mert kis takonygombóc firkász vagyok. Úgy kezeltek, mint egy igazi színésznőt. Tök jól esett. Az első napokban még allűrjeim is voltak, de aztán leoltottak, és visszaváltoztam teljesen átlagos emberré.

SHE: Nehéz volt Csuja Imrével és Nórával?

Viki: Csuja egy angyal.

Nála annyiban volt meredek a helyzet, hogy pontosan kellett tudnom a szöveget, és ugye sokszor nem tudtam, ő meg úgy tud jól működni, ha kap rendes végszót, és a másik kvázi a komplementere. Édes volt nagyon.

Nórával is gyakoroltuk a szöveget, csiszolódtunk, de ő is hibátlan Muter karakter, sőt, saját magát is beleadta teljesen.

SHE: Mesélj a stábról és a forgatás körülményeiről!

Viki: A stáb talán összesen nem érte el a 10 főt, de akkor már tényleg mindenkinek a mindenkijét beleszámoltam.

Úgyhogy összefoglalva: sem időnk, sem pénzünk, sem elég emberünk nem volt, és mindenki szétszakadt. 85%-ban Kála és Csaba, a maradék százalékokban pedig mi, és nekem még kuss a nevem. Én mindennap tudtam aludni, a többiek meg általában forgatásról jöttek, vagy családosak, vagy melóba mentek, szóval emberfeletti igát húzott mindenki.

Életem egyik legjobb kalandja volt, nem adnám semmiért.

SHE: Mikor láthatjuk a filmet?

Viki: Valentin-napon kerül a mozikba. És én még nem láttam.

Nem teszek érte semmit, meg a stressz sem vág tönkre. Majd február után, mikor kijön a film és a Tékasztorik-könyv.

SHE: Könyv is lesz?

Viki:

SHE: Miért utálod ezt?

Viki: Nagyon jólesik, és mindent az olvasóimnak köszönhetek, de ne legyek már példakép!

SHE: Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánunk a filmhez!

Viki: Én köszönöm, és mi is drukkolunk. Ezt a filmet a szeretet tartja össze, és az olvasók.

Nyitókép: Graf Pictures/Belléncs Erika