A féltékenység jó! De mire?

Kezdjük a szakmázással: mit mond erre a pszichológia? Mi is a féltékenység, és honnan ered?

Ha nagyon leegyszerűsítjük, a féltékenység általában két okból származhat:

• egyrészt táplálhatja a kisajátítás iránti vágy
• vagy alapulhat a kisebbrendűségi érzeten

A lényege, hogy valamit - ami már a tied - féltesz, félsz, hogy elveszíted. Nem összekeverendő az irigységgel! Habár az alap nagyon hasonló, de ott a fókusz a megszerzésen van. Vagyis vágysz valamire, amit más birtokol - pedig úgy érezed, te jobban megérdemelnéd.

A féltékenységnek például a kapcsolat megtartásában van fontos szerepe, az irigység pedig a tudatos teljesítmény javításra ösztönöz.

Beteges vagy nem beteges?

Tehát ahogy az eddigiekből is kitűnik, ez egy természetes érzés, evolúciós alapokkal. De persze, ahogy általában mindennek, ennek is van abnormális formája.

Amíg a féltékenységnek van alapja (= például a feleséged rendszeresen néz össze kacéran legjobb barátoddal), és tudatában vagy annak, hogy mit érzel (= a kacér összenézések hatására felébred a gyanú, hogy többről van szó, mint felebaráti szeretetről, és ez téged zavar), addig teljesen "normális" féltékenységről beszélünk.

Amint azonban alap nélkül és már-már tudattalanul vagy féltékeny, azt már nevezhetjük kórosnak.

Szóval:

• Mi a féltékenység kérdés: pipa.
• Honnan ered: pipa.
• Meddig oké és honnantól nem oké: pipa.

Jöhetnek a különbségek!

Nők vs. Férfiak

Ahogy sok mindenben, úgy a féltékenység megélésében és kimutatásában is találkozhatunk némi különbséggel férfiak és nők között. Megint az evolúciós pszichológia ad erre magyarázatot.

Ha arra az alaptételre támaszkodunk, hogy a férfiak arra vágynak, hogy minél többször és többfelé szórhassák magjaikat - hogy ilyen képletesen fejezzem ki magam -, míg a nők biztos erőforrásokkal rendelkező társra vágynak, egyből jobban érthető ez a különbség.

Ezzel magyarázható lenne, hogy a nők miért féltékenykednek többet, mint a férfiak, vagy, hogy miért a férfiak lépnek félre többet. Persze ez nagybetűs általánosítás.

Nők vs. Nők

Az, hogy az emberek féltékenyek a párjukra lerágott csont - amit most én is rágtam még egy kicsit. Viszont ne felejtsük el, hogy a nők képesek féltékenyek lenni egymásra is - mi több a férfiak is, de az egy másik bekezdés. Nővérek, barátnők, kolléganők és még sorolhatnám.

Miért olyan fontos egy nőnek, hogy a barátnőjének ne legyenek más barátnői? Vagy hogy a kolléganője csak vele ossza meg a legfrissebb pletykákat? Szerény véleményem szerint itt sem szükséges túlbonyolítani a magyarázatot, mitöbb, használhatjuk a már beváltat: kapcsolatmegtartás.

De ne felejtsd el, hogy emberek vagyunk! Habár többször próbálkoztunk a mindenki egyformán és egyenlően részesüljön mindenből ésatöbbi dolgokkal - nem jött be. Egyszerűen szeretjük, ha van valaki, aki többet jelent nekünk, mint mások - legyen szó társról, barátnőről, családtagról, bárkiről.

A klikkesedés ugyanúgy a csoportalakulás természetes része. Tehát láthatod, hogy ez a több ezer éve bennünk élő szükséglet maximum kifejezésformájában változott: manapság nem bogyógyűjtés közben szidod a szomszéd nőt, hanem egy latte macchiato mellett.

Férfiak vs. Férfiak

Oh, igen. Ők is tudnak féltékenyek lenni. Bizony, egymásra is. Lehet csak én tapasztaltam ezt, de túl sokszor futottam bele olyan véleménybe, hogy a féltékenység "olyan női dolog". Pedig határozottan állíthatom, hogy ugyanúgy eléri a teremtés koronáit, mint oldalbordáikat!

Gyakori felállás a hármas barátság, vagy nagyobb társaságban az, hogy ketten-hárman közelebb állnak egymáshoz. Ezekben a kapcsolatokban gyakran történnek "egyensúly váltások". Vagyis ketten jobban egy hullámhosszra kerülnek, és ezt a harmadik megérzi.

Nos, kedves Uraim, ennek hátterében ugyanúgy a féltékenység áll. És bármennyire is tűnik ez "olyan női dolognak", a férfiak számára is megvan a maga adaptív ereje.

Tehát, a vadászatok során szükség volt szövetségesre. Valakire, akire számíthatunk és vica versa, ő is számíthat ránk. Egy 10-15 fős csoportban mindenki nem tud figyelni mindenkire, de 2-3 ember még igen. Adaptívabb felállás. És tádám, újra visszakeveredtünk a kapcsolatmegtartáshoz.

Epilógus

Nagyon röviden összegezve a leírtakat. Féltékenység. Mindenkit érint, ha tetszik, ha nem. Van evolúciós haszna, ha tetszik, ha nem. Természetesen, mint mindent, ezt is túlzásba lehet vinni, viszont tudatosítással és reálisan feltett kérdésekkel kordában lehet tartani. Például:

• Van alapja annak amit érzek?
• Mások is látják amit én, vagy csak a fejemben létezik?
• Mit érek el azzal, ha ezt ki is mutatom?

De! Előre szólok, ez nem könnyű feladat és dolgozni kell rajta. Hm. Ez nagyjából mindenre igaz. :)

Nyitókép: iStockphoto