Tömegiszony: Sok jó ember kis helyen is?

Olyan 5-6 éves lehettem. Ahogy körbenéztem, az emberek többsége ideges volt, kapkodtak, rohangáltak. Tiszta káosz volt.

Ott volt. Aztán hirtelen már nem volt ott. Nem láttam sehol. Csak egy pillanatra álltam meg egy nagy rózsaszín ruhás baba mellett, legalábbis szerintem csak egy pillanat volt. Talán kettő. Anyu meg sehol.

Aztán egyszer csak hirtelen megjelent az anyukám. Kitört belőlem a halk, levegő-után-kapkodós zokogás, miközben átölelt. Soha az életben nem fogom elfelejteni azt a 3 percet.

Szerintem nincs olyan ember, akivel ez ne esett volna meg gyermekkorában. Elveszik, sír, megtalálják, megnyugszik. Az élet pedig megy tovább. Na, nálam nem teljesen így volt. Annyira mély nyomot hagyott bennem ez a 3 perc, hogy elkezdtem félni azoktól a helyektől, ahol sok ember tömörül össze. Legyen szó bevásárlóközpontról, színházról, moziról vagy akár egy iskolai rendezvényről. Ezt hívják agorafóbiának, és bizony nagyon megnehezíti az életet.

Meglepően sokan szenvednek kisebb-nagyobb tömegiszonytól, és kerülik a zsúfolt helyeket. Ez még egy sima hétköznapon is nehezen kivitelezhető, nemhogy így az ünnepek előtt.

Ahogy azt már említettem, az emberek többsége nincs oda a tömegért.

Persze, ha idén nincs kedved heringként nyomorogni egy karácsonyi vásárban, az még nem a tömegiszony jele. De ha annak ellenére nem mész, hogy nagyon is lenne kedved egy kis forralt borozáshoz, az már lehet az agorafóbia jele. Sőt, ez gyakran egyfajta önostorzással is párosul:

Először is, felejtsd el az önostorozást! Többen is járnak hasonló cipőben, mint hinnéd. Az, hogy esetleg elgyengülsz egy sok emberrel teli környezetben, nem egyenlő azzal, hogy gyenge lennél. Ezt fontos tisztázni.

Másodszor, ez az állapot nem végleges. Direkt kerülöm a gyógyítható kifejezést, mert én azt gondolom, ez nem egy betegség. Inkább egy helyzet nem megfelelő feldolgozása - és mint ilyen -, megváltoztatható. Van, akinek könnyebben megy, van, akinek nehézkesebb, de, ami mindenképpen biztos, hogy mindenkinek sikerülhet.

Először próbáld meg végiggondolni, hogy mi lehet számodra a megfelelő módszer arra, hogy "átkódold" az agyadat, és többé ne érezd túlzott veszélyforrásnak a tömeget.

Én például szeretem a mély vizet. Szükségem volt olyan alkalomra, amikor magamra voltam utalva a tömegben, és megtapasztaltam, hogy az égvilágon semmi rossz nem történt velem. Az első alkalom maga volt a pokol, de legközelebb már könnyebben ment, a harmadik alkalomnál pedig nem is érettem, mitől tartottam előtte.

De ez normális!

Néha az én agyamon is átszalad a gondolat a tömött villamoson, hogy nem ez a legkedvencebb tevékenységem. De szerencsére ott van a kezemben a fegyver: a gondolat, hogy én ezt már sokszor túléltem, így hát most sem lesz ez másként.

Nem fogok hazudni, nagy valószínűséggel nem lesz egyszerű, de hát mi az az életben? Gyakorlásnak pedig ideális időszak ez a mostani.

Mi is feledtethetné jobban a félelmünket, mint az örök ismétlésre beállítottan csengő Jingle Bells...?

Nyitókép: iStockphoto