A repüléstől való félelem egy valós probléma, mely az utazók jelentős részét érinti. Ez változó mértekben lehet zavaró, de mint a többi irracionális félelemre, erre is van magyarázat, sőt megoldás!
A repüléstől való félelem mértéke elég széles skálán mozog.
Azoktól indulva, akik a repülés puszta gondolatától rettegnek és a reptér közelébe se merészkednek, egészen azokig az utasokig, akik elsápadva szorítják a karfájukat, miközben a Miatyánkot ismételgetik egesz úton.
Ezek az emberek részei annak a 25%-nak, akikben a repülés indokolatlan félelmet vált ki. Igen, ez egy indokolatlan félelem, akkor is ha többé kevésbé meg tudják magyarázni - vagy legalábbis megpróbálják. Azonban akárhogy is igyekeznek igazolni félelmeiket, igazából tehetetlenséget éreznek ezzel kapcsolatban.
Ha ez a szorongás pánik jellegű reakciót vált ki, vagy a repülés elkerülését okozza, akkor aerofóbiának is nevezhetjük. És érdemes vele komolyan foglalkozni!
Szerencsére különböző megoldások léteznek eme félelem tompítására vagy megszüntetésére.
Ám mielőtt meg akarunk oldani egy problémát, derítsük ki, hogy mi okozza!
Számos oka lehet ennek a félelemnek, ilyen például a tériszony vagy a bezártságtól való viszolygás (klausztrofóbia). Ezek általában az élet többi részén is jelen vannak, és nem csak a repülésre korlátozódnak.
Most azt az esetet vizsgáljuk, amikor valakinek semmi baja sincs magával a bezártsággal, és tériszonya sincs, hanem csak és kizárólag a repülés borítja ki.
Az, hogy ezeket az embereket sehogy se tudjuk meggyőzni, hogy a repülés alapvetően nem egy orosz rulett, arra vezethető vissza, hogy az emberi agy nem arra lett tervezve, hogy statisztikai adatok mentén gondolkozzon.
Például az MTI kutatói kiszámolták, hogy átlagban 123.000 évig repülhetünk naponta mielőtt egy légikatasztrófa történik velünk. Ennek egy igen megnyugtató számnak kéne lennie. Hasonló adat, hogy 1 az 1 millióhoz az esélye annak, hogy repülőbalesetet szenvedünk, miközben 1 az 5000-hez az esélye egy balesetnek, ha kocsiban ülünk. Mégis az első statisztika az, ami inkább megrémiszt minket.
Ezt az irracionális rettegést először is azzal magyarázhatjuk, hogy az agy a számunkra meghökkentő információkat tárolja. Ezért, a hírekben hallható sajnálatos tragédiák, vagy a filmvászonra vetített drámai illusztrációk olyan emlékeket vagy visszacsatolásokat okozhatnak, amik ezt a félelmet táplálják.
Továbbá természetellenesnek tűnhet a levegőben utazni, több kilométerrel a tengerszint felett. Igaz, autóban 160 km/h-val száguldozni is hasonlóan ijesztő élmény lehet.
Azonban a repülőben nincs menekülési lehetőség, nem lehet egyszerűen csak kinyitni az ajtót és kiszállni. (a halálos kimenetelű autóbalesetek aránya sokkal magasabb a légikatasztrófákénál, ergo ott sem volt "valós" menekülési lehetőség. - a szerk.)
Hasonlóképpen, néhány embernél az okoz nehézséget, hogy teljes mértékben a személyzet kezébe adja az életét.
Mindkét esetben az irányítás feladása és az ezzel járó tehetetlenség okozhatja a szorongást.
Azoknál, akiknél eddig a repülés elkerülése volt az egyetlen bevált megoldás, ajánlott relaxációs gyakorlatokat kipróbálni, vagy egy hipnoterapeuta által vezetett terápiát végigcsinálni. Hiszen a megfutamodás csak erősíti a negatív spirált!
Emellett vannak olyanok, akik hiába vesznek erőt magukon, és repülnek rendszeresen, szorongásuk nem csökken. Ők azok, akik a sok repkedés ellenére is kínkeservvel szenvednek végig minden levegőben töltött órát. Számukra is létezik pár alkalmazható hasznos tanács:
Először is jóval az utazás előtt gondold át, hogy melyek azok a pillanatok, vagy helyzetek, amik a szorongást kiváltják. Ezekről beszélj, képzeld el, pörgesd át a fejedben - ahányszor csak jólesik. A legjobb lenne, ha már egészen megunnád ezeket a gondolatokat addigra, mire felszállsz a gépre.
Semmiféleképpen ne nyomod el magadban ezeket, és nehogy elkezdj a repülőút alatt azon matekozni, hogy vajon mekkora az esélye annak, hogy leáll az egyik futómű 10.000 méter magasan!
Ilyenkor már csak arra gondolj, hogy otthon minden esehetőséget számbavettél, és nem tűnt valószínűnek a dolog.
Emellett el kell tudnod különíteni a félelmet és veszély érzését. A kettő nagyon nem ugyanaz!
El kell választani, hogy mi nevezhető igazi vészhelyzetnek és mikor válunk csak a gondolataink rabjává.
Azaz anélkül félünk, hogy lenne közvetlenül fenyegető veszély.
Emellé célszerű elsajátítani egy légzési technikát, ami turbulencia esetén segíthet, és hasznos lehet a mellettünk nyugodtan ülő emberekre hangolódni.
Megjátszani a nyugalmat az első lépés a kiegyensúlyozottság felé. Mert ha elkezdünk idegesen viselkedni, idegességünk is fokozódni fog!
Végül, igyekezned kell élvezni minden utazást - akár egy pohár bor segítségével -, hiszen minden alkalom egy új lehetőség arra, hogy erősebbé váljunk a félelmünkkel szemben.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.