Hallhatjuk, hogy Leonardo, a távol-keleti bölcsek örököse, Leonardo, az alkimista és varázsló, Leonardo, az első modern ember, a mesteri mérnök, az egyetemes zseni... Egyre csak halmozódnak a róla kialakult és elterjedt klisék. Ma az újkori világ kanonikus figurájának tekintik, már-már annyira, hogy szabályos, bálványimádásos tisztelet lengi körül.
Az élete során nagyon sokan voltak, akik körülrajongták és elismerték, de különcségei miatt sokan megütköztek rajta, homoszexualitása miatt pedig megvetették, kirekesztették őt. Háborúellenessége, vegetáriánussága, világlátása és nem utolsósorban megbízhatatlansága miatt pedig örökké igazi kívülállónak és eretneknek számított.
Leonardo da Vinci hihetetlenül sokrétű művész egyéniség volt, és mint a korukat megelőző, új utakat kereső embereknek, neki is nagyon feszült és ellenséges volt a viszonya a környezetével. Törvénytelen gyerekként született, és nem adatott meg számára a humán képzés lehetősége, nem tudott magas szinten latinul sem - ezért egész életében mélységes ellenszenvet érzett az iskolázott réteggel szemben.
Kíváncsisága hajtotta, és egyedül a maga által könyörtelen alapossággal kutatott teóriákban és önmagában hitt. Kísérletezési szenvedélye mindenben, így a festészetében is megmutatkozott, ahol a megszokott festékreceptúrák helyett különböző lehetőségekkel próbálkozott - sajnos néhány nagyon jelentős műve kárára.
Kortársaiban hóbortjai, szisztematikus szabálysértései és titkos boncolásai miatt olyan kép alakult ki róla, hogy minden értéket, normát, szabályt megvet és felrúg, és teljesen felesleges dolgokra fecsérli az idejét. Csak a tehetségének szeszélyes elherdálóját látták benne, sőt, igazi eretneknek tartották. Kaján megjegyzésekkel illették, gúnyolták és megbélyegezték.
Kevésbé ismert tény azonban, hogy Leonardo da Vinci nem tartozott éppen a legmegbízhatóbb művészek közé, uralkodók várakoztak munkáira, fogcsikorgatva elfogadva primadonnás szeszélyeit. Számtalan művét nem fejezte be, vagy rossz minőségben készítette el a munkáit.
Például az utolsó vacsora egy pár évtized múlva elvesztette a színét, a firenzei tanácsteremben egyszerűen lefolyt a festék a falról, és ezzel egy elképzelhetetlenül fontos mű veszett kárba.
Karrierje kezdetétől olyan technikai készülékek, eszközök kivitelezéssel próbálkozott, amiket akkoriban lehetetlenség volt véghezvinni. Ugyan ma Leonardót minden mérnökök ősapjának tekintik, talán ez a "helikopterről" és másfajta repülőszerkezetekről készült rajzainak köszönhető, amiknek azonban egyetlen kis szépséghibája az volt, hogy nem tudtak repülni.
Éppen ennyire makacsul tartja magát az a nézet is, hogy ő volt az első természettudós. Habár intenzív kutatásokat végzett, boncolásokkor rendíthetetlenül hatolt be az emberi test legeldugottabb csücskeibe, rajzai precízebbek voltak, mint amit annak előtte bármikor is készítettek. De azután a tapasztalatait elképzelése szerint gondolta tovább, aminek az lett az eredménye, hogy számtalan rajzán az emberi test anatómiája eltér a valóságtól.
Firenzében kezdte a pályafutását, dolgozott szobrászként, hadmérnökként, majd Milánóban Ludovico Sforza szolgálatába állt, udvari művésze és ünnepélyeinek rendezője lett. A Hölgy hermelinnel című festménye is itt született, a modell Sforza fiatal szeretője volt. A kép különlegessége, hogy a festmény középpontjában sokkal inkább az akkurátusan megfestett hermelin áll, mint a fiatal nő - aki mintha egy kicsit hasonlítana az állatra, és aki sokkal inkább tűnik merevnek, mint vonzónak.
Milánóban született meg a második legismertebb festménye is, Az utolsó vacsora, és
ebben az időszakban festette meg - az élete végéig mindig magával hordott és - a világ leghíresebb, legtöbbet vitatott, agyonajnározott és kigúnyolt műalkotását, a Mona Lisát. Leonardo volt az első művész Olaszországban, aki a nőket nem profilból festette meg - mint ahogy az illendő lett volna -, hanem félig vagy egészen a szemükbe nézve.
A mester utolsó éveit a francia király udvarában, Ambois-ban töltötte, és ott is halt meg - nyugalomban, jólétben. Nemigen tudjuk, hogy mi volt a célja Ferenc királynak, hogy magához rendelte Leonardót, hiszen nem volt a művészetek és tudományok rajongója, sokkal inkább egy durva, erőszakos ember. Itt festette késői képeit, mint a Keresztelő Szent Jánost, ami még mai szemmel is maga az eretnekség. Hiszen ő a Biblia aszketikus alakja, a festményen pedig egy hedonista androgün "szépfiút" láthatunk a beavatottak mosolyával, puha, húsos felsőtesttel - Michelangelo biztosan fitnessz órákat rendelt volna el neki.
Leonardo da Vinci teljes lényével megtestesítette a sokoldalú, rendkívüli tehetségű reneszánsz ideált, és számtalan titkot, talányt rejteget számunkra a mai napig, amivel felcsiklandozza a képzeletünket - és ez így van jól.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.