Verekedett, ivott, lopott - Prostituáltak és bűnözők között töltötte életét Francois Villon

Korának legmegosztóbb költője és személyisége, aki botrányokra való hajlamát és kicsapongó természetét nem tudta kordában tartani, ugyanakkor versei alapján, ambivalens módon egy rendkívül vallásos, érzékeny lelkű embernek tűnik. Életének fő irányvonalát a verekedések, az ivás, a lopások adják, életét pincékben töltötte, a társadalom számkivetettjei között: prostituáltak, bűnözők, koldusok voltak a társai.

Korán elindult a lejtőn lefelé

Születésének pontos időpontja nem ismert: szegény családba érkezett és hamar félárva lett. Édesanyja, - hogy a nyomorból kimentse -, Guillaume de Villon kanonokra bízta, aki leérettségiztette, majd művészeti karra íratta be. A költő Magister fokozatot szerzett a Sorbonne-on, de mivel 1451 és 1453 között a diáklázadások megsokszorozódtak és rendszeressé váltak az összecsapások a rendőrökkel, elhanyagolta tanulmányait, s kalandozásokra adta fejét, ekkor kezdett lefelé csúszni a lejtőn.

Költészetében felhasználta az akkori irodalmi hagyatékot, de személyiségének megfelelően teljesen kiforgatta azokat, hozzátéve a csak rá jellemző fanyarságot, a már-már burleszkbe hajló élceket, társadalmi és emberi fricskákat, valamint előszeretettel írt buja és aberrált szexuális élményeiről is.

Későbbi évei során költeményei megteltek a halál és a kiúttalanság miatti félelmével, gúnnyal és fanatikus hitbuzgósággal, így műveiben pontosan nyomon követhetjük életét és lelki állapotát.
Botrányai során számos alkalommal került komoly összetűzésbe a törvénnyel, ám hiába érintette meg többször a halál szele, hiába töltött időt a börtönben, ahol nélkülözéssel és kínzással teltek napjai, természetét nem tudta megtagadni, állandó visszaesővé vált.

Betöréses lopás karácsonykor...

1455-ben kocsmai verekedésbe keveredett, ahol halálosan megsebesítette Philippe Sermoise atyát, aki valószínűleg – meglepő módon - szerelmi vetélytársa lehetett. Villonnak menekülnie kellett Párizsból, hiszen az egyházi személy ellen elkövetett erőszakért akasztófa várta, ám egy ével később feloldozó levelet kapott: az atya halálos ágyán megbocsátott neki.

Blois-ban tűnt fel, XII. Lajos apjának udvarában, majd pár esztendővel később újra a börtön rácsai mögött találta magát, ahol meglepően termékenyen, két komolyabb költeményét is megírta.
1461-ben újra visszatért Párizsba, s az ekkor íródott műveiben már egyértelműen bűnözőként utalt magára, valamint hangot adott a kirekesztettsége miatti fájdalmának és csalódottságának.
Az ezt követő években lavinaszerűen követték egymást kétes ügyletei, valószínűleg tagjává vált a hírhedt Kagylósok nevű bűnözői szervezetnek is.

Pályafutásának eredményeként egy évre bebörtönözték és akasztófa általi halálra ítélték. A tömlöcben írta meg gyásziratát és a nevét ismertté tevő Négysorosait. Végül 1463-ban szabadon engedték és tíz évre kitiltották a városból. Ezt követően nyoma veszett, és csak legendája követhető nyomon.

Életét a mai napig találgatások övezik: mi történt vele, miután elhagyta Párizst? Végleg csatlakozott a Kagylósokhoz vagy nyomorba süllyedt? Senki sem tudja pontosan, mennyi ideig élt, mikor halt meg, de egy biztos: megosztó személyiségével és költészetével, éles társadalom kritikájával, ugyanakkor züllöttségével és ámokfutásával beírta magát mind a történelembe, mind a híres költők névsorába.

Ez is érdekelhet: Frida Kahlo tragikus életében egy magyar szerető is elfért