100 éve született Polcz Alaine, aki haldokló gyerekeknek volt a pszichológusa

Polcz Alaine a szintén fantasztikus író, Mészöly Miklós felesége volt, és még Weöres Sándor is halálosan szerelmes volt belé. Ő azonban nem múzsa volt, hanem maga is írt, de elsősorban a pszichológia területén alkotott nagyokat.

Polcz Alaine volt az, aki megalkotta Magyarországon a játékterápiát a gyerekeknek, és ő volt az első, aki játszószobát hozott létre klinikai osztályon, továbbá ő fektette le a bábjáték és a világjáték alapjait. 1970-től a Tűzoltó utcai II. számú Gyermekklinikán a súlyos beteg, haldokló gyerekeknek és az ő hozzátartozóiknak volt a pszichológusa. Ő volt a Magyar Hospice Mozgalom úttörője, 1991-ben hozta létre a Magyar Hospice Alapítványt, továbbá a halál és a gyász kutatásának is az itthoni talán legnagyobb alakja.

A halál mindig közel állt hozzá. A második világháború alatt kikerülhetetlenül megismerkedett a halál és a szenvedés fogalmával, hashártya- és mellhártya gyulladása volt és tuberkulózisos lett. A szovjet katonák kihasználták az erőfölényüket és többen is megerőszakolták, ami után a fiatal Alaine-nek hosszú ideig nemi betegségekkel kellett együtt élnie, mivel nem voltak meg a megfelelő eszközök a kezelésekhez.

Az őt ért szenvedések miatt a klinikai halál állapotába került. Ezek a körülmények végleg elvették az esélyét, hogy valaha édesanya lehessen, és attól is, hogy tanári vagy orvosi pályát kezdjen. Így jutott el végül a pszichológiához.

Mészöllyel a házasságuk különleges volt. Alaine-nek már korábban volt egy rosszul sikerült házassága, a férje bántotta, kontrollálni akarta és számtalanszor megcsalta, így természetes, hogy idegenkedés volt benne Mészöly felé, amikor megismerkedtek. Többször is elhangzott tőle, hogy eleinte félt Miklóstól, mivel túl szépnek tartotta, és félt a szép emberektől:

Valószínűleg ki is kosarazta volna, ha nem jön elő a TBC-je, ami az orosz időktől kínozta. Kórházba került, és nem sok remény volt számára, hogy túléli, azonban Mészöly ott volt vele, főzött rá, ápolta, szerette, így végül megadta magát neki, és összeköltöztek, majd idővel összeházasodtak, innentől pedig elválaszthatatlanok voltak Mészöly 2001-ben bekövetkezett haláláig.

A házasságuk különös volt, mivel bár nagyon szerették egymást, Mészöly nem volt hozzá hűséges, és számtalanszor megcsalta Alaine-t, aki ennek ellenére is képtelen volt elszakadni tőle, bár többször megpróbálta. Sőt, Alaine rendezte be Mészöly dolgozó lakását, ahová a nőit vitte fel, és volt olyan szeretője, akit be is mutatott a feleségének.

Polcz Alaine nemcsak a pszichológiában, de az irodalomban is nagyot és fontosat alkotott. Többek között írt szakácskönyvet, Főzzünk örömmel! címmel, az Asszony a fronton című könyvében pedig őszinteséggel írt a második világháborúban szerzett tapasztalatairól, hogy milyen borzasztó dolgokat élt át, úgy, hogy akkor még bőven nem volt "divat" nemi erőszakról és traumákról beszélni.

Leírja, ahogy mindent megtett, hogy a kedvében járjon. Hogy a legfinomabb falatokat főzte neki, hogy mindig díszítette az ételeket. Hogy kedvesen beszélt hozzá mindig, hogy bár Mészöly sosem akart elfogadni semmilyen törődést vagy segítséget, még erre is kitalált egy módszert: sosem tett úgy, mintha segíteni akarna. Ahelyett, hogy könyörgött volna neki, hogy egyen pár falatot, ő evett pár falatot, majd azzal kínálta, hogy milyen finom. Sosem erőltette. Végtelen türelemmel rendelkezett, és képes volt arra, hogy mindenben alárendelje magát annak, akit szeretett.

Érdekes, hogy a férje halála után azt írja, hogy pontosan tudta, Mészöly szenvedett, hogy már vágyta a halált, és valóban jobb is lett volna, ha elengedi, azonban képtelen volt rá. Hiába fájt nézni a szenvedését, nem akarta azt érezni, hogy nem tesz meg érte mindent.

Mészöly Miklós 2001. július 22-én hunyt el, felesége, Polcz Alaine pedig 2007. szeptember 20-án követte őt.

Nyitókép: Shutterstock