Nem a kezdetektől váltam függővé. Gyerekként jókat röhögtem az epizódokon, de jobban lekötöttek a nagy, drámai és izgalmas történetek. És amióta untig elég nagy, drámai és kellemetlen értelemben vett "izgalmas" dolog történik az életemben, elkezdtem értékelni ezt a könnyed, ám mégsem bugyuta alternatív valóságot, ahol a jó barátok tengetik mindennapjaikat.
És ahogy újra meg újra leperegnek "életük napjai" (bocsánat, ezt a poént csak a többi rajongó érti), az is kezd feltűnni, hogy nagyon sok bölcsesség is szorult ezekbe a 20 perces történetekbe.
Bizony sok emberi kapcsolat - akár baráti, akár szerelmi - jobban működne, ha nem vennénk mindent véresen komolyan. Az, hogy elsütök egy cinikus poént a másik kárára, még nem azt jelenti, hogy ne lennék neki ott a bajban, bármi is történjék!
Sőt, néha nem is azok az igazi barátaink, akik nagy sóhajtozva sajnálkoznak (ahogy Mindy, Rachel csalfa koszorúslánya is tette), hanem akik egy vicces megjegyzés keretében jelzik: hozzájárult némi önsorsrontás is a kialakult helyzethez.
Végtelenül romantikus kamaszlányként csak és kizárólag a mindent elsöprő, sorsszerű szerelemben hittem, ami azonnal eláraszt, amint megpillantom a másikat.
És valóban van ilyen is. De, ahogy egyre többet láttam a világból, be kellett látnom, hogy olyan is van - József Attila szavaival élve -, hogy "már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen."
Chandler és Monica már négy évada nézték egymást, amikor is lecsapott rájuk Cupidó. Mégse mondaná senki a kapcsolatukra, hogy ez nem is igazi, romantikus szerelem. (Aki nem bőgött a lánykérésen, annak nincs lelke.)
Annyi romantika még felnőttként is maradt bennem, hogy úgy gondoljam: nagyon-nagyon kivételes eset, hogy a szerelem fokozatosan, lépésenként alakulgatna ki valakiben. De olyat már nagyon is sokat láttam, hogy hosszú ismeretség után egyszer csak azt vesszük észre: egyik pillanatról a másikra máshogy nézünk valakire. (De persze nincs kizárva semmi.)
Sokan esnek abba a csapdába, hogy miután magas beosztásban dolgoztak, kényszerhelyzet esetén se tudnak "lefele váltani." Pedig hiába volt valaki Dr. Ramorey, akkor is el kell vállalni a taxisofőr szerepét - már ha épp nincs más lehetőség. És Rachel is kénytelen volt beszerzői pozícióról vásárlási tanácsadásra váltani.
A sors nem svájci óra. Néha nem a megfelelő időben sodorja elénk a tökéletes lehetőségeket. Ám, amíg várunk, addig is meg kell élni valamiből! A munka sose szégyen.
Bevallom, én nem vagyok elájulva Jennifer Aniston külsejétől. Mégis tagadhatatlan, hogy Rachel a "jó nő" megtestesítője. De akkor mi a titka? Miért ő emelkedik ki minden társaságból, ahol nők vannak? Nagyon lecsupaszítva a választ: a haja és a tartása.
Ha egy nőnek szép a haja és rendezett a frizurája, nyert ügye van.
Egy kócos hajat a legcsinosabb ruha és legtökéletesebb smink se tud ellensúlyozni. Fogalmam sincs, ez miért van? De nem reprezentatív kutatásaim is ezt támasztják alá.
A másik pedig a tartása: Monicával és Phoebe-vel ellentétben, Rachel soha nem görnyeszt. Mindig és minden körülmények közt hátrafeszíti a vállait: szinte már természetellenes mértékben. Szóval, ha azt érzed, hogy úgy nézel ki, mint egy felfuvalkodott pulyka, és már fáj, akkor vagy szexi. Komolyan!
Néha egy pasiban nem a jelenlegi "állapotát kell nézni", hanem a benne rejlő lehetőségeket. (Lehet, hogy ez a nőkkel is így van, csak még sose csajoztam, így erről nem tudok nyilatkozni.)
Chandler az első évadokban egy szerencsétlen, kis hülyegyerek volt, kínos poénokkal és még annál is bénább csajozó dumával. Aztán valahol út közben egy sikeres, gazdag, kreatív pasi lett, aki nem félt megvalósítani az álmait. Erős támasza lett Monicának, krízishelyzetekben is a higgadtság talaján állt, és a jelek szerint apaként is megállja a helyét.
Vajon hány olyan randi partnere verte utólag a fejét a falba, aki annak idején lekoptatta? ;)
Teszi fel ezt a kérdést Ross, ám ő és Rachel mindig a "butaságot" választják. Mert hányszor csináltak valami hülyeségből presztízskérdést, meg játszottak kivárásra ahelyett, hogy felülemelkedtek volna a sértettségükön meg a büszkeségükön, és egymást választják?
Mondhatnám, hogy a sorozatból tanultam meg: ha túl sokszor szalasztod el a lehetőséget, akkor végül bizony hoppon maradsz.
De mivel a rajongók valószínűleg felgyújtották volna a stúdiót, ha nem happy end lett volna a vége, csak annyit mondok: majdnem 10 évet elvesztegetni sem túl okos mindenféle játszmázás miatt.
Bizony mindennek megvan a maga helye és az ideje. A nagy bandázások kora is elmúlik egyszer. De attól, hogy eljön az ideje, hogy kiköltözzünk a kertvárosba és családot alapítsunk, még nem ér véget a barátság! Csak már nem egymás kanapéján töltjük az estéket.
Szomorú dolog lekapcsolni az albérletben a villanyt, de nem szomorúbb annál, mint amikor valaki nem tud elengedni egy korszakot, amit már rég le kellett volna zárni. Ahogy például Chip ragadt a gimis éveiben.
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.