Férjes asszony ne igyon bort! - Ilyen a zsidó nők kóser konyhája

A kóserség egy olyan egész életen át tartó szertartás, ami a szépsége mellett számtalan nehézséggel is jár.

Azoknak a zsidó nőknek, akik kislány korukban az édesanyjuktól tanulták meg a kóser élet praktikáit, felnőttként sem jelent nehézséget a szabályok betartása, hiszen az életmódjukká vált. Az ételek elkészítésének, tálalásának, sőt még a fogyasztásának is szigorú rendje és menete van. Az ortodox zsidók ma is a Mózes ötödik könyvében leírtak szerint étkeznek. Hiszen a kóser ételek története, egészen azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a zsidók a pusztában vándoroltak. Ez elsősorban a fertőzések és a járványok elkerülése miatt volt nagyon fontos.
Isten Mózesnek azt a parancsolatot adta, hogy:

„Ne egyetek semmiféle utálatosat! Ezek az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh, kecske, szarvas, gazella és dámvad, vadkecske, antilop, nyársas antilop és kőszáli zerge."

Ez a törvény világosan leírta, hogy melyek a kóser azaz tiszta és melyek a tisztátalan azaz tréfli állatok. A disznó olyan mértékben tisztátalan állatnak számít, hogy nem csak megenni, de hozzáérni sem szabad, emellett a nyúl, a teve és a ló sem fogyasztható. A kecske, a bárány, a marha, a szárnyasok kivéve a struccot, viszont tiszta húsnak minősül. A halak közül pedig csak az uszonnyal és pikkelyekkel rendelkezők tekinthetőek kósernek.

Nagyon fontos parancsolat, hogy:

„A gödölyét ne főzd meg az anyja tejében!" – Mózes ezen parancsolata nem csak arra vonatkozik, hogy tejben nem szabad húst főzni, hanem arra is, hogy a tejes és a húsos edényeket külön helyen kell tárolni és mosogatni is. Ám ha egy véletlen folytán valami miatt mégis összekeverednek a tejes és a húsos edények csak a rabbi lángja kóserolhatja ki és mindent meg kell mártani a mikve vizében. Ám a helyzet még ettől is bonyolultabb, mert az sem mindegy, hogy milyen anyagból van az adott eszköz, egy porcelán tányér például nem kóserolható, azonnal el kell dobni.

Azok az alapanyagok, amik se nem húsok, se nem tejtermékek mint, a kenyér, a tojás, a gyümölcsök és a zöldségek mindkét dologgal párosíthatóak. A kóser alapanyagok beszerzése, a tejes és a húsos edények a hűtőszekrények, és a mosogatók praktikus elhelyezése sokkal nagyobb feladat, mint gondolnánk. Ezért manapság, főleg hazánkban még a vallásos zsidó családokban is csak a hagyományos receptekhez ragaszkodnak az asszonyok. A kóser alapanyagok beszerzése sajnos szinte lehetetlen.

A húsfogyasztásról nagyon fontos tudni, hogy a párosujjú patások csak a tízedik csigolyájukig fogyaszthatóak, de csak abban az esetben ha a sakter azaz az állatot szakszerűen levágó ember semmi elváltozást nem lát az állat belső szervein. A kóser vágást csak a sakter végezheti, és egyetlen vágással kell elvágni az állat torkát, azért, hogy minél kevesebbet szenvedjen, és az összes vére kifolyhasson belőle. A vért viszont tilos megenni.

Vannak ételek, amik ma nem csak a zsidók között örvendenek nagy sikernek. Ilyen a sólet, a maceszgombóc leves és a flódni is. A sokak által kedvelt sólet a pihenéssel, szigorúan munka nélkül töltött szombatnak köszönheti a létrejöttét. Már pénteken összeállították, a kemence forró téglái között közel tizenkét órán át főzték, így tökéletes szombati ebéd lett belőle.

A vallásos zsidók számára az alkoholfogyasztásnak is fontos szerepe van. Csak az a bor nevezhető kósernek, amelyet a zsidók saját termesztésű szőlőből készítenek, de ugyanez vonatkozik a kóser szilvapálinkára is. Csak abból a gyümölcsből készülhet szeszes ital, ami még nem esett le a földre. Nagyon fontos illemszabály, hogy társaságban nem illik vizet inni, ám ha valaki mégis nagyon szomjas annak el kell fordulnia az asztaltársaság többi tagjától.

Férjes asszony viszont nem ihat bort ha nincs mellette a férje, ám ha együtt jelennek meg egy társaságban, akkor is csak néhány korty illeti meg.

Nyitókép: Shutterstock