A világ a szívébe zárta, amit Mátyás király sose kóstolhatott

A burgonyatermesztés a régészek feltételezései alapján közel 10 000 évre nyúlik vissza, egészen Dél-Amerikáig. Ám ez csupán elmélet, a legkorábbi burgonyagumó lelet körülbelül 4500 éves, és a közép-perui Ancón tengerpart közelében találták.

Mátyás király azért nem ehetett belőle soha, mert meghalt, mielőtt a krumplit a spanyol hódítók behozták Dél-Amerikából 1560 környékén.

Míg számukra alapélelmiszernek számított, a laktató növényt Európában nem fogadták tárt karokkal.

Mivel a növény a pogány indiánoktól származott, az a réteg, aki megengedhette magának a válogatás luxusát, semmi pénzért nem nyúlt volna hozzá. A bizalmatlanságot azonban nem csak a burgonya származása, de mérgező levele és termése is erőteljesen táplálta. Ezeket ugyan a dél-amerikai őslakosok nem ették meg, az európai fogyasztók figyelmét azonban senki sem hívta fel, hogy csak a gumót szabad megenni, így sokan lettek rosszul tőle. Elsősorban az állatok takarmányába keverték, de a szegényebb réteg „kenyereként" is szolgált az öreg kontinensen, ők a rozskenyeret helyettesítették vele.

A krumplival szembeni ellenérzések a évszázadig mélyen éltek még az emberekben. Magyarországon, pontosabban Budán például 1654-ben azért tartóztattak le Németországból hazatérő diákokat, mert burgonyát találtak náluk. Franciaországban 1748-ban betiltották a burgonyatermesztést, mivel úgy vélték, a növény leprát okozhat. Ez a törvény 24 évig maradt érvényben. Hazánkban egészen a XIX. század közepéig csupán kényszerből termesztették és ették a parasztok.

A krumpli elfogadásában hatalmas szerepet játszott a XVI. Lajos király befolyását élvező Antoine Augustine Parmentier gyógyszerész, aki rájött, hogy a burgonya nem terjeszt betegségeket, ellenben igen magas tápértékkel rendelkezik. A király öltözékét, felesége, Marie Antoinette pedig a haját díszítette a krumpli virágával, ezzel is kifejezve, támogatják a növény fogyasztását. Ezt a nézetüket pedig átvette a francia arisztokrácia is.

II. Frigyes porosz uralkodó csak csellel tudta rávenni a népét, hogy elkezdje termeszteni és fogyasztani: létrehozott egy kis krumpliföldet, amit éjjel-nappal őrséggel védett. A parasztok azt hitték, valamilyen rendkívül értékes dolgot nevelget a királyuk, így a közelben élők lopkodni kezdték a krumplit, és maguk is a termesztésébe fogtak, a terjedése ezek után pedig már megállíthatatlan volt.

Más országokban is emberek millióinak életét mentette meg az éhínség enyhítése révén a burgonya, és számos kultúra tradicionális ételeit formálta át gyökeresen. Az angolok például elvitték a gyarmataikra is, így terjedt el többek között Indiában és Ausztráliában is.

Nyitókép: shutterstock