Hisztérikus rohama volt, sokat szenvedett odafent, de visszatért az első női űrhajós

Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova egyszerű, nincstelen családban látta meg a napvilágot 1937. március 6-án. Már 17 évesen dolgozni kezdett, először egy gumiabroncsgyárban majd egy textilüzemben, valószínűleg senki sem jósolt neki nagy karriert. Tyereskova azonban egy különös hobbinak hódolt 22 éves kora óta, mégpedig az ejtőernyőzésnek, 125 igazolt ugrást tudott a magáénak. Ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy beválogatták az első női űrhajósképzésbe.

Akkoriban komoly „űrverseny" zajlott az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ugyan az oroszok nagyon is jól álltak azzal, hogy Lajka kutya után Gagarin a világon elsőként jutott ki az űrbe, ám az amerikaiak ott loholtak a nyomukban, és nem sokkal később ők is kiküldték Alan Shepardot, és bejelentették, hogy a következő cél a Hold. Így Hruscsovnak gyorsan lépnie kellett, és előrukkolnia egy újabb, az emberiség szempontjából hatalmas lépéssel. Így jött az ötlet, hogy egy nőt engednek a világűrbe.

Akkoriban ez teljesen elképzelhetetlen volt, hiszen csakis erős férfiak, a légierő legjobb vadászpilótái vehettek részt az asztronauta-programban. Ám ez sem tántorította el az oroszokat a tervtől.
1962 februárjában kiválasztottak hát közel négyszáz 30 év, 170 centi és 70 kiló alatti ejtőernyős tapasztalattal rendelkező nőt. Viszont csak öten jutottak be a képzésre, köztük Tyereskova.

Tizenöt hónapig kemény kiképzés várt rájuk, szimulátorban gyakorolták a súlytalanság, a bezártság és a hirtelen gyorsulás állapotát, de komoly mérnöki ismeretekre is szert tettek, és MiG–15-ös vadászrepülőkkel készültek fel az űrhajó irányítására. Az eredeti terv szerint két nő ült volna be a Vosztok-5 és Vosztok-6 űrhajóba, és egy páros női űrrepülést hajtottak volna végre. Ám végül csupán a mindössze 26 éves Tyereskova kapott helyet az utóbbiban, a másik gépbe egy férfi, Valerij Bikovszkij szállhatott be.

Az űrrepülés 1963. június 14-én vette kezdetét, először Bikovszkij indult útnak, majd két napra rá női társa is követte őt. Tyereskova három napot töltött az űrben ám nem volt éppen egy leányálom az utazás, ugyanis szörnyű hányinger, szédülés és fejfájás kínozta, illetve nagyon nehezen viselte, hogy egy szűk kabinban kellett ülnie, amiben alig tudott mozogni.

Ráadásul technikai problémák is adódtak, ugyanis már csak a kozmoszban derült ki, hogy a helyzetszabályzó rendszer fordítva működik. Amikor süllyedés lett megadva parancsnak, pont emelkedni kezdett. Nagy szerencse, hogy erre időben, még a visszatérés előtt rájöttek, mert nagy baj lehetett volna belőle.

Talán ezek miatt is léphetett fel Tyereskovánál egy kisebb pszichés zavar útja során, úgy tudni ugyanis, hogy egyszer csak elkezdett hisztérikusan kiabálni, és összefüggéstelenül beszélni. Csupán Szergej Pavlovics Koroljovnak, a program vezetőjének sikerült hosszas rádióbeszélgetéssel lenyugtatnia.

Ezt áthidalva összesen 48-szor kerülte meg a Földet a női űrhajós, számos fotót készített. Majd megkezdte a leszállási manővert, ami szintén nem volt zökkenőmentes. 6000 méter magasból ejtőernyővel ugrott le, csakhogy amikor földet ért, a szél belekapott az ernyőbe, és 100 méteren keresztül vonszolta maga után őt.

Minden nehézség ellenére Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova nemzető hős lett, és a történelem első női asztronautája. Az egészről egyébként csak az expedíció után beszéltek a világnak a szovjetek, az „apróbb" problémákat természetesen elhallgatva. Földet érése után húsz évig egyetlen nő sem járt a világűrben.

1963 őszén a fiatal lány valószínűleg felsőbb utasításra férjhez ment Andrian Nyikolajevhez, a Vosztok-2 űrhajósához, egy kislányuk született, Jelena.
Tyereskova később repülőmérnöki doktorátust szerzett, vezérőrnaggyá léptették elő, számos kitüntetést kapott, és egy krátert is el neveztek róla Holdon.

A nő nem csak a pártban, de az ENSZ-ben és a Szovjetunió nemzetközi baráti társaságaiban is helyet kapott. Gyakran részt vett a női egyenjogúságért harcoló mozgalmak konferenciáin is. A szovjet birodalom összeomlása után Tyereskova is elveszítette politikai befolyását, de a mai napig az egész világ hősként tekint a 84 éves asszonyra, aki történelmi jelentőségű tettet vitt véghez.

Nyitókép: AFP