Coco Chanel, aki szerette és használta a férfiakat

Coco Chanel – eredeti nevén Gabrielle Bonheur Chanel – abban a korban született, amikor egy nő nem túl sok életútból választhatott. Leginkább férjhez menni és gyereket szülni volt illő, nem pedig karriert építeni, főképp nem hajadonként.

Chanel azonban nem csupán a női öltözködést reformálta meg radikálisan azzal, hogy fittyet hányt a konvenciókra és sutba dobta, a fűzőt, a tollas kalapot és a hatalmas szoknyákat - de bizony a társadalmi elvárások béklyóit is lerázta magáról.

Nem mintha árvaházban nevelkedett senkikénta vagyonos férfiak jó partinak találták volna, márpedig abban az időben mit sem ért a szerelem vagy a szépség, ha nem párosult megfelelő társadalmi ranggal. Így nem is maradt nagyon más választása Chanelnek, mint felvállalni a szeretői státuszt.

Étienne Balsan

Chanel huszonhárom éves korában ismerkedett meg Étienne Balsannal, aki az első lépcsőfokot jelentette a fiatal lány számára. A férfi gazdag, társadalmilag elismert, jó családból származott, aki nem csupán kihasználta Cocot, hanem egyengette is az útját.

de még a különféle anyagok felhasználásába is ő avatta be a fiatal Chanelt - amely nem is csoda, hiszen a Balsan család látta el a hadsereget egyenruhával, így a textilipar mondhatni a vérében volt. Kapcsolatuk ugyan nem tartott sokáig, mégis megmaradt köztük a barátság, olyannyira, hogy Chanel később a férfi párizsi garzonjában rendezte be első kalapszalonját.

Arthur Capel, azaz Boy

Chanel és Étienne viszonyának Arthur Capel vetett véget. A történet szinte filmbe illő, ugyanis a lánynak maga Étienne mutatta be Capelt. A sorsszerű találkozásból szerelem szövődött, Étienne azonban nem haragudott Cocora, amiért lecserélte őt a barátjára és továbbra is jó kapcsolatot ápolt a párocskával.

Boy, ahogyan Chanel nevezte a férfit, szintén nem szűkölködött anyagiakban, és örömmel támogatta Cocot az álmai elérésében. De nem csupán szerelme és mecénása volt a lánynak, de egyben a múzsája is, akiből ihletet merített. Az ő ruhatára adta az ötletet, hogy a habos-babos női outfitek helyett olyan darabokat tervezzen a gyengébbik nem számára, amelyek praktikusak, egyszerűek, mégis stílusosak. Bár Chanel és Boy szerelme vitathatatlanul lángolt 10 éven keresztül, viszonyukat ennek ellenére sem szentesítették soha. Egyrészt Capel - rangjának köszönhetően – nem is gondolkodhatott abban, hogy elvegye a semmiből jött lányt, másrészt Coco sem valószínű, hogy hozzáment volna, hiszen ő pont a konvenciók ellen lázadt - legyen szó öltözködésről, rangról vagy akár kapcsolatokról . Ez azonban cseppet sem zavarta őket, mi több, viszonyuk még akkor is folytatódott, amikor Boy megnősült.

Cocot letaglózta a férfi tragikus autóbalesete és a legtöbben úgy tartják, ezután már sosem lett igazán szerelmes. Az élet azonban nem állt meg Boy halálával, Chanelnek pedig tovább kellett lépnie, még akkor is, ha a szíve darabokra tört. Bár az igazi szerelmet elveszítette, Coco ezután sem élt apácaéletet.

Dimitrij Pavlovics Romanov, orosz nagyherceg

Intim szálak fűzték Dimitrij Romanovhoz, akinek szerelmi életével kapcsolatban számos legenda keringett a korabeli társaságban. Táncosokkal, énekesekkel, színésznőkkel, sőt egyes mendemondák szerint férfiakkal is viszonyt folytatott a nagyherceg, ám Chanelt ez nem igazán érdekelte. Akárcsak egykor Balsan, most Dimitrij volt az, aki egy olyan embernek mutatta be az akkor már neves tervezőnőt, aki újabb mérföldköve lett Chanel karrierjének.

Még Boy életében megszületett az ötlet, hogy kreáljanak egy parfümöt, így amikor Romanov bemutatta neki a cári udvar volt parfümkészítőjét, Ernest Beaux személyében, nem lehetett kétség afelől, hogy ez az álom elindulhat a megvalósítás útján. 1921. május 5-én bemutatkozott a Chanel No. 5, a parfüm, amely a mai napig megtalálható az illatszerboltok polcain.

Igor Sztravinszkij

Miután a nagyherceggel véget ért a románc, úgy tartják, hogy Igor Sztravinszkijjel (Stravinsky), az orosz származású, emigráns zeneszerzővel kezdett viszonyt a divat nagyasszonya. Sztravinszkij épp olyan forradalminak számított a zene világában, mint Chanel a divatban, így nem is lenne csoda, ha egymásra talált volna a két szabad lélek.

Korabeli pletykák szerint Coco nem csupán az egyik házát adta kölcsön a Franciaországba emigrált művésznek és családjának, de bizony intim kapcsolat is kialakult közöttük, amely évekig tartott.

Westminster hercege

Míg Coco és Sztravinszkij liezonját némi homály fedi, addig Hugh Richard Arthur Grosvenorral, Westminster második hercegével egészen biztos, hogy viszonyt folytatott Chanel. Grosvenor az akkori világ egyik leggazdagabb emberének számított, aki hatalmas vagyona mellett kicsapongó életével szerzett hírnevet magának. Chanelt Monte-Carloban ismerte meg a férfi 1925-ben.

ahol Coco felépíthette a saját villáját. De neki köszönhető az is, hogy megszületett Chanel fejében a tweed kosztümök ötlete.

A divat nagyasszonyának viszonyait képtelenség teljes mértékben számba venni, mert ahogyan az egész lénye, egész élete, úgy kapcsolatainak jellege és száma is túllépett a társadalmilag elfogadott normákon. Chanel azt tette, amit akart, úgy élt, ahogy akart. Nem hagyta, hogy gúzsba kössék holmi elvárások, hagyományok vagy a hamis illendőség. Bár sosem akart férjhez menni és örökre „Mademoiselle"-nek szólították, élete még véletlenül sem hasonlított egy szolid apácáéra.

Nyitókép: AFP