Victoria semmi más nem akart lenni, mint feleség és anya, aki őrzi az otthon melegét. Azt már tudjuk, hogy ez nem jött neki össze. Hiszen a Pablóval leélt 16 évből 9-et meneküléssel töltöttek. A szó legszorosabb értelmében halálfélelemben. Ha mindez nem lett volna elég kemény, akkor még azzal is küzdhetett, hogy a biztonságuk érdekében időnként távol kellett lenniük a gyerekeiktől.
Ugyanakkor volt pár "jó" éve, amikor tényleg dúskáltak az anyagi javakban. Escobar a halandó ember számára szinte felfoghatatlan mennyiségű vagyont halmozott fel - egyik pillanatról a másikra. Hiába, a drogkereskedelem jövedelmező biznisz. Vajon tényleg igaz, hogy a felesége még csak nem is sejtette, hogy a férje "karrierjének" csúcsán a világ kokain kereskedelmének 80%-át uralta?
Európai fejjel röhejesnek tűnik az állítás, miszerint fogalma sem volt róla. Pedig ha egy picit belemélyedünk a latin társadalmak felépítésébe, esetleg már magunk is jártunk egyik-másik országban, akkor nem olyan nehéz elhinni a sokat megélt asszony állítását. Latin-Amerikában a nőknek a mai napig az a legnagyobb vágyuk, hogy anyák és feleségek legyenek. És ezzel ők boldogok. Nekik az az élet legnagyobb ajándéka, ha családot alapíthatnak. Alacsony társadalmi rétegekben nincs annál nagyobb szégyen, mint ha valaki pártában marad.
Nem kell olyan nagyon kutatni a magyar történelemben sem, hogy rájöjjünk, nem oly rég volt az, amikor nálunk is ez volt a módi. A latin világ annyiban más, hogy a földgolyó ezen részén a házastársat kereső férfiak a végletekig tudják adni a szerelmest. Olyan szépen és szenvedélyesen tudnak udvarolni, hogy az már akár röhejes is lehet(ne) egy más kultúrából érkezőnek.
Ha pedig valamihez, akkor az udvarláshoz értett Pablo Escobar. Ezt már csak a szeretőinek száma is jól példázza. Victoria memoárjából kiderül, hogy egy ideig próbálta távol tartani magát a tőle bő tíz évvel idősebb - a nyomornegyedben motorral cirkáló - mindenkivel kedves és segítőkész, jóképű latin macsótól. Persze sokáig nem tudta tartani magát, mert Escobar eltökélte, hogy megszerzi magának - aminek hatalmas viszályok és menyasszonyszöktetés lett a vége. Nem csoda, hogy Victoria családja nem lelkesedett a kétes hírű fiatalemberért.
Egyébként Escobar szívélyesen segített a bajbajutottakon, és nemcsak akkor, amikor már a bőre alatt is pénz volt, hanem amikor még neki sem volt sok, csak annyi, ami egy-két seftes ügyletből összejött. Ez a kétes üzletelgetés abban az időben - ahogy egykor Magyarországon is - bevett szokás volt Kolumbiában. Senki nem verte nagydobra, de egyáltalán nem volt általánosan megvetendő dolog.
Ezért aztán Victoria nem is aggódott a férje meggazdagodásának okai miatt. És azért azt sem árt tisztázni, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek Kolumbiájában az asszonynak nem volt szava. Nem tehette meg, hogy fogja és kérdőre vonja az urát. Mint ahogy azt sem, hogy elválik, ha ezt a férje nem akarja. Márpedig Escobar, a szeretők hadának ellenére sem akart válni. Azt is megszabta a feleségének, hogy hova mehet, kivel találkozhat, és hogy társaságban az asztalnál a helye.
Kétségtelen, hogy Pablo pszichopata volt. Victoria pedig a kultúrájának áldozata. Hiszen akárhányszor elege lett, akkor egy idősebb pártfogójának tanácsára újra és újra úgy döntött, hogy tovább tűr. Mondván, ha Pablo megcsalja, akkor neki kell még odaadóbb szeretőnek lenni. "Mert hát csak azért megy félre a férfi, mert nem volt elég az, amit otthon kapott."
Költői kérdés: hova és hogyan menekülhetett volna?
Nyitókép: AFPforum
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.