Rippl-Rónai József, aki 20 évig menekült a lánya elől!

Kudarcokkal induló gyerekkor

A nehezen tanuló kisfiú elsajátította a gyógyszerész mesterséget, de nagyon hamar rájött, hogy az bizony nem neki való foglalatosság, és - hosszú hezitálást követően - édesapjával is közölte ezt. Miután a pedagógus szülők alaposan meghányták-vetették a dolgot, úgy döntöttek, hogy nem nehezítik meg fiuk életét. Inkább támogatták, hogy beiratkozhasson az akkori legjobb művészképzőbe, a müncheni művészeti akadémiára, ahol három és fél évet töltött el. Ezután viszont hirtelen elhatározással, menekülésszerűen Párizsba vette az irányt.

Menekülés az apaság elől

Ekkor már egy ideje együtt élt egyik müncheni modelljével. A lány gyermeket várt a festőtől, aki a helyzet és a felelősség elől menekült Párizsba. Még ebben az évben - valószínűleg a lelkiismerete megnyugtatására vagy a csúful megszakított szerelmi történet feldolgozására - festett egy nagyon érdekes képet. A festményen egy fiatal nő látható, aki nyilván a megélhetéséért gitározik az őt figyelő családnak, és mivel nincs kire hagynia, mellette ül a pici gyermeke is.

Lazarine, a festő emberi életének "jobbik fele"

A 20. század első éveiben a festő a franciaországi ínséges időket maga mögött hagyva párizsi modelljével, akkori élettársával hazaköltözött Magyarországra. Lazarine francia volt, és finoman szólva sem lehetett szépnek nevezni, azonban a festő szellemi-, lelki- és alkotótársa is volt egy személyben, az ínséges időkben éppúgy, mint a sikeresekben. Nem utolsósorban pedig sokat elviselt és elfogadott a szeretett férfitól...

Pénz és siker

"Én csak akkor vagyok szomorú, ha nincs pénzem" mondogatta a mindig jó kedélyű Rippl.Magyarországra való hazatérése után nemigen kellett szomorkodnia: meglehetősen jómódban éltek. Ahogy a művésztárs és barát Maillol megállapította: "Rippl annyit keres Magyarországon, mint MatisseFranciaországban." Valóban - egy mecénási kör a támogatásával nyugodt munkát és annál is nyugodtabb megélhetést biztosított számára.

Néhány évvel később a Szépművészeti Múzeum megvette tőle a Fekete fátyolos hölgy című művét. Ekkora már elismert festő itthon, akinek képei divatossá váltak és a kiállításokon borsos áron keltek el. Ennek köszönhetően tudta megvásárolni szülővárosában, Kaposváron, a Róma-villát, aminek lenyűgöző hangulatát a festményein számtalanszor megörökítette. Sőt, lehetősége nyílott egy budapesti műteremlakás bérlésére is.

Carpe diem!

Feleségével igazi carpe diem életet éltek. Szalonjukban megfordult mindenki, aki számított az irodalom és művészet világában: Ady, Móricz, Szabó Lőrinc, Petrovics Elek, Márffy Ödön... Ehhez az életvitelhez Rippl-Rónainak meg is volt a habitusa. Kitűnő humorú férfi volt, aki imádta az életet, a társaságot, a tartalmas beszélgetéseket, a jó bort, a finom ételeket, a cigányzenét, és nem utolsósorban a szép nőket.

Amikor egy feleségnél betelik a pohár...

A művészfeleségeknek nem könnyű az életük, Rippl neje sem volt kivétel ez alól. Férje az egyik modelljét még a házukba is elvitte, és fél évig élt velük együtt. A kaposváriak - jó humorukat bizonyítván - a francia cigánylány nevét (Fenella) kiforgatták, és csak "Fenelánynak" hívták.
De Lazarine mindig szemet hunyt a futó kalandok felett, és kivárta, amíg elmúlik a lángolás.

Egyetlenegyszer azonban nagyot tévedett, amikor az ötvenes évei közepén járó művész beleszeretett a 37 évvel fiatalabb pincérnőbe, Bányai Zorkába, aki először modellje, majd 12 éven át a szeretője lett. A kapcsolatukat Anella leplezte le, amikor véletlen megzavarta a pár légyottját. Nem tudni, hogy Lazarine mikor jött rá, hogy férje és a lány között nem futó kalandról van csak szó. Mindenesetre, amikor ez kitudódott, vége lett az addig fenntartott családi idillnek.

A jóban-rosszban kitartó asszonynál betelt a pohár, az öregedő festő pedig teljesen elvesztette a fejét. Hagyta, hogy újdonsült múzsája bármit megtegyen vele, az pedig csalta őt fűvel, fával, vadvirággal. Kapcsolatai révén a nő színészi karrierjét is megpróbálta egyengetni, de - tehetség hiányában - nem sok sikerrel.

Az utolsó évek

Zorka miatt nemcsak a feleségével romlott meg a kapcsolata, hanem a nevelt lányával és számos barátjával is. A házaspár effektív külön élt, és már háztartásuk megosztásában gondolkodtak, amikor a megromlott egészségű festő agyvérzést kapott. Ekkor visszatért a Róma-villába Kaposvárra, és két évre rá a családja körében halt meg.

Carpe diem, élj a mának, és élvezd az életet, csak olyan dolgokkal foglalkozz, amit szeretsz! Ez lehetne Rippl-Rónai József életének mottója, hiszen ő így élte az életét.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: AFPforum