Teleki Blanka, aki nem fogadta el, hogy egy nőnek elég szépen hímezni

Olyasmibe fogott, ami akkoriban őrületnek tűnt!

A grófnő a 19. század elején abban a szellemben nevelkedett, hogy egy hozzá hasonló fiatal lány számára egyetlen fontos dolog létezik: hogy "jól" menjen férjhez. Ez jobbára két dolgon múlt akkoriban. A család vagyonán, vagyis a hozomány nagyságán, és persze a lány szépségén, hiszen a csinos gazdag lányok válogathattak a kérők közül. Egy jómódban élő arisztokrata hölgy esetében az intellektus és a műveltség csupán abból a szempontból jelent meg igényként, hogy férje és annak családja számára kellemes, szórakoztató társaság legyen.

Legfeljebb zenét, táncot, kézimunkát, illendő viselkedést tanulhattak a pénzes lányok, esetleg Biblia ismeretet hallgathattak otthonaik zárt falain belül. Jól mutatja a korszellemet Teleki kortársa, Felix Mendelssohn és húga, Fanny esete: mindketten zseniális zeneszerzők voltak, szupergazdag család sarjai, de Fanny darabjait soha nem játszhatták saját néven, így sokszor testvére logója mögé bújt.

Nem tántorította el a kezdeti sikertelenség!

Teleki Blanka, akit a legjobban saját nagynénje, az első magyar óvodák alapítója, Brunszvik Teréz inspirált, igazi fehér holló volt tehát azzal az elképzeléssel, hogy a lányoknak is szükségük van közoktatásra, és nekik is joguk van a felsőbb tanulmányokhoz, netán önálló karrierhez.

Hogy mennyire úttörő gondolat lehetett ez az 1830-as években, nagyjából sejthetjük a 100 (!!!) évvel későbbi, 20. század eleji karikatúrákból, amelyeken a tanulást választó nőt rút boszorkányként ábrázolják, aki képtelen férjhez menni (tehát dolgozni kényszerül). De ott az első "doktorkisasszonyok" egyikének rajza is - szintén egy rút, bibircsókos banya -, aki csupán annyit képes megállapítani a vizsgálatra érkező nagyságáról, hogy szép a csipkekombinéja.

A grófnő - aki a korabeli festmények alapján nem volt rút, sőt, a vagyona is rendben volt - nemcsak nyíltan mert beszélni törekvéseiről, hanem felelősséget is vállalt: saját örökségét is feláldozta a célért. 1846-ban nyílt meg az első magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézmény Pesten, ahová olyan "szuperagyakat" szerződtetett, mint például a későbbi márciusi ifjú, Vasvári Pál történelemtanár, a természettudós Hanák János és Leövey Klára nevelőnő.

Igazi menedzseri munka lehetettDeák Ferenc keresztlányát, a nyolcéves kis Puteáni Rózsát "beszervezni" első diáknak, hogy aztán később más családok is kedvet kapjanak nőnemű sarjuk komolyabb, matematikát és természettudományokat is magában foglaló iskoláztatásához.

Kiállt a szabadságharc mellett.

Később aztán a már közel 20 növendékkel működő iskola az 1848-as forradalom mellé állt: Teleki Blanka nemcsak maga olvasta fel a Nemzeti dalt, de bújtatta a márciusi ifjakat is (azt beszélik, Vasvári Pálhoz szerelmi viszony is fűzte, ám erről nem tudunk sokat). A diákok saját 12 pontjukat is megfogalmazták: ebben előkelő helyen szerepelt a kislányok oktatáshoz való joga, ahogyan az is, hogy a nőknek is legyen lehetőségük egyetemre járni.

Akkoriban ez olyan merész, forradalmi, távoli gondolat volt, hogy az 1890-es években még az első magyar orvosnőnek, Hugonnai Vilmának is Zürichig kellett mennie, hogy orvosi diplomát szerezzen, amit aztán az itteni kormány - érettségi vizsga híján - nem fogadott el.

Az 1848-as forradalomban vállalt szerepe miatt Teleki kénytelen volt bezárni az iskoláját, ő maga pedig komoly per és sokéves börtönbüntetés elé nézett. Érdekesség, hogy a korabeli dokumentumokban még egykori hadbírája is említést tett kiemelkedő intellektusáról és kifinomult, szerteágazó műveltségéről. 1857-ben amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, először Ausztriában, majd Franciaországban telepedett le, Párizsban halt meg 1862. október 23-án.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Wikipedia